Nem, nem szedtem be semmiféle tudatmódosító szert, nem attól lebegek, és nem attól érzem magam mindenre képes, harcos hősnőnek. Csak rátaláltam az aerial jógára. Micsoda hülyeség! Egy, a plafonra rögzített, rugalmas anyagban hintázva mi a fenétől érzem ilyen jól magam?
Régóta jógáztam, sőt már hat éve oktattam is a jógát, amikor az egyik oktatótársam örömmel újságolta, hogy aerialjóga-oktató képzésre megy. Biztos ismerős neked is az az érzés, amikor nem tudod pontosan, hogy mi hív téged egy bizonyos dolog felé, csak úgy elindulsz felé. Na, ilyen volt nekem az aerial is. Folyamatosan belefutottam a neten ilyen aeriales, hammockos (függőhintás) jógafotókba, és bár nagyon tetszett, úgy voltam vele, hogy „á, ehhez én nem vagyok elég ügyes, ez már szinte akrobatika”.
És akkor egyszer csak ott találtam magam a Magyar Légtornász Egyesület aerialjóga-oktató képzésén. Mert igen, többek között tényleg egy egykori szuper cirkuszi akrobata, Vincze Tünde tanítja ezt Magyarországon.
Kép forrása: Váczi Virág
Az első néhány mozdulattól kezdve éreztem, hogy ez az én terepem, ez nekem való! Azt éreztem, hogy ezzel a légies, rugalmas, könnyű anyaggal olyan dolgokra is képes vagyok, amelyekről addig azt hittem, hogy nem. És bár fizikai gyakorlatokról beszélünk, mondanom sem kell, hogy ez mennyire mélyen hat a lelkedre is. Az a megélés, hogy „képes vagyok rá”, igenis segít a hétköznapokban is túllendülni a nehézségeken.
De maradjunk a fizikai szintnél! Az aerial jógát antigravitációs jógának is nevezik. Ami szerintem pont hogy nem annyira helytálló, mert nagyon is a gravitáció az, ami még inkább hat rád, amitől még jobban tudnak nyúlni azok a kötőszövetek, amelyek a talajon nem engednek egy-egy pózban.
A tradicionális jóga képviselői sokszor úgy tekintenek az aerial jógára, mint valamiféle divathóbortra, hogy ez nem is igazi jóga. Szerintem nagyon is az. Persze itt is sok múlik az oktatón, hogy hogyan épít fel egy órát, hogy mit ad át mentálisan közben. De ha a jóga egyik alapdefinícióját vesszük, miszerint a jóga „kapcsolódás” önmagamhoz, a testemhez, a lelkemhez, a teremtőhöz, az univerzumhoz, a világhoz, a többi emberhez, akkor az aerial jóga nagyon is az.
Én úgy tekintek a hammockra, mint egy praktikus segédeszközre, amely hasonlóképpen a jógatéglához vagy a hevederhez, segít egy-egy ászana (jógapóz) kivitelezésében. A hammockra adaptált jógapózokban megérezheted annak a bizonyos gyakorlatnak az erővonalát, biztonságosabban bele tudsz menni egy-egy helyzetbe, és amit „szárazon”, a talajon nem vagy képes megcsinálni, azt lehet, hogy a hammockkal igen. Ez pedig visszahat, és később a talajon is könnyebben kivitelezed majd a mozdulatot.
Különösen igaz ez a fordított testhelyzetekre. Sokan félnek a talajon fejen állni, kézenállni, bármilyen fordított testhelyzetbe kerülni. A hamockban fejjel lefelé lógni viszont nagyon biztonságos, és hihetetlenül felszabadító érzés.
Nagyon-nagyon jó hatással van a gerincre, csodálatosan nyújtja a gerincoszlopot, távolítja a csigolyákat egymástól, ezáltal felszabadulnak, „lélegzetvételhez jutnak” a sok üléstől, állástól meggyötört, lelapított porckorongok.
A folyamatos hintázás, lebegés pedig kisimítja, erősíti az idegrendszert a vesztibuláris rendszeren (egyensúlyközponton) keresztül. Nekem meggyőződésem, hogy ha a felnőttek mindennap hintáznának 5-10 percet bármilyen hintán, boldogabb, szebb világban élhetnénk.
De nem korteskedek tovább az aerial jóga mellett, megteszik ezt helyettem a gyakorlóim, akik így írnak róla:
„Nekem az aerial jóga a félelmeim legyőzésében segített a legtöbbet. Én magam is meglepődtem, hogy mennyire szeretem ezt a mozgásformát. Magabiztosságot és önbizalmat ad az, hogy legyőzve a félelmemet, gyakorlom az ászanákat a levegőben. Növeli a koncentrációt, segít a testem megismerésében, érezhetően tágítja a határaimat. Óráról órára ügyesebbnek érzem magam, és mindig bátrabbnak. Sokkal kecsesebbnek találom a mozdulatokat, az ászanákat a levegőben, mint a talajon. Fizikailag és a koncentráció miatt szellemileg is sokkal fárasztóbbnak érzem, amit én kifejezetten szeretek.” (Andi, 48 éves közgazdász, egy 23 és egy 26 éves lány anyukája)
„Az aerial jógának köszönhetően le tudtam győzni a félelmeimet. Kiderült, hogy többre vagyok képes, mint az elmém gondolná. Hogy ez a jóga vagy a jógatanár érdeme, nem teljesen egyértelmű számomra, de mindenki döntse el saját maga, miután kipróbálta.” (Anna, 45 éves tanár, egy 12 és egy 14 éves fiú nevelőanyukája)
„Az aerial jóga számomra szabadságot, könnyedséget, játékosságot, önfeledtséget jelenti. Egy röpke másfél óra keretében újra gyereknek érezhetem magam. Szeretem, hogy ízületkímélő, rendkívül jó hatással van az egész testre nyújtó- és tehermentesítő funkciója által. Feltöltődöm, lenyugszom, megkönnyebbülök. Segít kiszakadni a napi rutinból. Olyan érzés, hogy elhiszed, hogy bármire képes vagy. Leginkább a fordított testhelyzetes gyakorlatok a kedvenceim.” (Andi, 32 éves vállalkozó)
„Az anyukám hívott el aerial jógára; azt mondta, itt olyan dolgokra képes, mint máshol nem. Azóta is együtt járunk. Mindig valami újat tanulok, folyamatosan feszegeti a határaimat, mentálisan és fizikailag is erősebbnek érzem magam, mióta járok, és minden óráról sikerélménnyel jövök el.” (Anna, 25 éves szállodai recepciós)
„Visszafiatalít, játékosságot, nőiességet ad, meg persze bátorságot, és fényévekkel vagyok előrébb a magamba vetett hittel kapcsolatban, mióta aerialórákra járok. Legjobban az igazán kihívást jelentő feladatokat szeretem, amit magam sem hittem volna.” (Tünde, 53 éves, a 25 éves Anna anyukája)
Váczi Virág jóga- és aerialjóga-oktató
Kattints a Podcast hallgatásához!
