Manapság szinte mindenki le szeretne fogyni, vagy legalábbis egészségesebben élni. Ma már elmondhatom, hogy jól vagyok, de nem mindig volt ez így, nagyon nem. Fogyásom története.
Benne éltem egy rossz házasságban, tudjátok, olyanban, amikor ha boldog vagy, eszel, ha szomorú vagy, eszel, aztán már mindegy, mi történik, mert a kaja lesz az egyetlen igazi társad, mentsvárad. A hűtő nem kér számon, a jégrém nem akar téged bántani – hát igazi szövetségre léptem a cukor-szénhidrát kombóval.
Ahogy telt az idő, én egyre csak híztam. Ha valaki szóvá tette, azt elküldtem oda, ahova gondoljátok, ha valaki meg merte kérdezni tőlem, értitek, éntőlem (!), hogy nem akarok-e egy pár dekát fogyni, akkor mély harag gyúlt bennem, felsoroltam legalább 50 kifogást, hogy épp miért nem tudok lefogyni én, a szegény áldozat, aztán vártam a sajnálkozás szikráját, és megnyugtattam magam, hogy megint sikerült valakinek megmagyaráznom a sorsom.
A sorsot, amit magamnak választottam.
A saját börtönömben éltem. Mert belül éreztem, hogy nincs ez így jól, de nem voltam hajlandó, sem képes változtatni ezen. 25 évesen és 124 kilósan néztem vissza a saját görbe tükrömből.
Aztán egy nap hazafelé sétáltam, slamposan, tornacipőben, mócsingos hajjal, ahogy illik. Egy csapat fiatal rám nézett és kinevetett. Ekkor megláttam magam visszatükröződni a kirakatüvegben, és a látványtól megdöbbentem. Ez én vagyok? Tényleg én? Hogyan és miért lettem ilyen?
Aztán eldöntöttem, hogy ez nem mehet így tovább. Elkezdtem mindenféle fogyókúrát, majd gyorsan mindig meggyőztem magam, hogy melyik miért nem működik. Elkezdtem sportolni is, csak úgy döngött az óbudai hegyoldal a lépteim alatt, miközben pár száz méter után visszaköszönt belőlem a vacsorám a rózsabokorban.
Küzdöttem, erőltettem, akartam, ó, nagyon akartam! Majd mikor egy kicsit elengedtem a gyeplőt és már nem erőltettem, hanem tudatosan, és lassan felépítettem, akkor sikerült szépen lefaragni a kilókat. Türelmes voltam magamhoz, és türelmet kértem másoktól, hogy segítsenek a folyamatban, értsék meg, hogy nekem ez fontos.
A fogyási folyamat közben született két kicsi gyermekem. Akkor sem adtam fel, nem hagytam el magam, hanem ők a járókában, én a szőnyegen edzettem. Vagy megoldottam fürdésidőben vagy épp fektetés után. Az étrendet tartani pedig kizárólag döntés kérdése volt, hogy megengedem-e magamnak, hogy újra olyan testben éljek, amiben nem akarok, vagy végre boldog leszek, mert jó érzés a tükörbe nézni.
Ma is tartom az életmódot, és ma már másokon is segítek coachingfoglalkozásokon, akik nem tudják megtenni az első lépéseket a fogyás felé. Meg lehet csinálni, minden csak döntés és elszántság kérdése. Ma már nagyon könnyű egészségesen élni, rengeteg termékből választhatunk. A te tested, a te életed, a te döntésed. Ezt ne felejtsd el.
5 tipp, hogy sikeres legyen az életmódváltásod
- Fogadd el, hogy ez folyamat! Nem egy perc alatt szaladtak fel a kilók, nem egy perc alatt fogsz lefogyni sem.
- Légy türelmes önmagaddal szemben! Ez hullámvasút mindig, de egyre közelebb visz a céljaidhoz.
- Reális célokat tűzz ki! Ne a végét, csak a következő lépcsőfokot nézd mindig.
- Tudatosan csináld! Nem lehet össze-vissza belekapni mindenbe, válassz egy számodra szimpatikus életmódot, és tarts ki mellette.
- Igyál elegendő vizet! Segíti a fogyási folyamatot és beindítja az anyagcserét.
