Czippán Anett anya. Anya, akinek az az első gondolata, ha besötétedik, hogy bárcsak otthon lehetne már a gyerekeivel. Anya, aki még csak most fedezi fel, milyen is az énidő adta szabadság, noha a nagyobbik fia már tízéves. De Czippán Anett olyan anya is, akinek a munkahelyén a kisfia autót tologat a lábánál, sőt olyan, aki reggelente százszor elmondja, hogy „vedd fel a kabátod”. A műsorvezetővel beszélgettünk napi nehézségekről, vidám pillanatokról, megoldandó feladatokról, és arról, milyen két gyermekkel egyedül.
Névjegy
Czippán Anett először 1996-ban, a Kölyökidőben tűnt fel, amelynek 1999-ig rendszeres szereplője volt. Hosszú évek óta naponta szerepel a TV2 képernyőjén: a csatorna munkatársaként láthattuk őt az Aktívban, az Aktív Extrában, a Mokkában, a Fem3 Caféban és az Állatőrségben, valamint a Ripostban. Jelenleg a Trendmánia műsorvezetője, de riportjaival a Tények Pluszban is találkozhatunk. Anett első gyermeke, a ma 10 éves Olivér a 2009-ben kötött házasságából, második fia, Soma pedig a 2014-es válása utáni kapcsolatából született.
Anyamagazin (Hrdina-Bárány Zsuzsi): Vicces volt, ahogyan próbálkoztunk időpontot egyeztetni erre az interjúra – nálam is két gyerek van itthon, és nálad is. Örülök, hogy sikerült.
Czippán Anett: Én is örülök, hogy végül összehoztuk. Egy kicsit másképp alakulnak a napjaink most, hogy Soma náthás lett, és én is elkaptam, de hamar túl leszünk rajta.
A: Amúgy hogy telnek a napjaitok?
Cz. A.: Őrületes logisztikával, hogy ki kivel, hova és mikor megy, amíg én dolgozom. Most már azért könnyebb egy kicsit, Soma szeptembertől óvodás lett, Olivér pedig már iskolás. Már nagyon vártam a szeptembert, mert a nyáron nagyon nehéz volt megoldani a napokat.
A: Hogy sikerült végül?
Cz. A.: Úgy, hogy anyukám és apukám nagyon sokat segített, ahogy most is. Rájuk mindig számíthatok, ahogyan a harmadik nagymamára, a bébiszitterünkre is. Egy héten két teljes napot trendmániázom, akkor reggel én viszem a gyerekeket az intézményekbe, de anyáék mennek értük, és addig velük vannak, amíg haza nem érek. Nagyon ritkán fordul elő olyan, hogy este nem vagyok otthon, legfeljebb csak akkor, ha van valamilyen rendezvény, amin ott kell lennem.
A: Te is fürdetésre, fektetésre hazaigyekvő anya vagy?
Cz. A.: Igen, mindig hazaérek akkorra. Pont ezért nem is tudom elképzelni, hogy csak este dolgozzak. A mai napig van bennem egy olyan érzés, ha még forgatok, és kezd sötétedni, hogy most már indulni kellene haza. Egyszerűen nem tudom ezt elengedni. A barátnőmmel mindig azon nevetünk, hogy ha el is megyek valahova, öt percig, jaj, de jó minden, aztán, tudod, jön a szorongás, és legszívesebben szaladnál haza a gyerekekhez.
A: Akkor azért van olyan is, amikor egyedül tudsz lenni?
Cz. A.: Nem vagyok az a nagy énidős anya, most fedezem fel, hogy is kell csinálni.
A: És hogy csinálod?
Cz. A.: Kéthetente vasárnap csak az enyém, akkor nincsenek nálam a gyerekek. Legutóbb például kitaláltam magamnak, hogy elmegyek futni, és nagyon jó volt. Aztán rájöttem arra is, hogy ezeken a napokon nyugodtan megbeszélhetek a barátnőimmel egy-egy találkozót, és azt tehetek, amihez épp kedvem van. Most szokom ezt a fajta szabadságot, mert egyébként mindig úgy érzem, hogy a gyerekek mellett a helyem.
A: Egyedülálló anyaként mi a legnagyobb nehézséged?
Cz. A.: Nekem nem nehézség egyedülálló anyának lenni. Az elmúlt időszakban megtanultam önállóan megoldani a mindennapokat, így alakítottam ki az életem. Persze hullámvölgyek azért vannak időnként, előfordul, hogy este minden besötétül, de reggel úgyis kisüt a nap. És ez az, ami mindig vigasztal, hogy ha mélyen is vagyok, akkor is tudom, hogy úgyis minden jó lesz.
A: A képernyőn sosem látszik rajtad, ha szomorú vagy.
Cz. A.: Mert, képzeld el, onnantól kezdve, hogy elkezdődik a forgatás, elmúlik minden rossz. Egyszerűen nem engedem, hogy az uralma alatt tartson a szomorúság. Pedig volt olyan, hogy elbújtam sírni valahol, hogy senki se lásson. Utána letöröltem a könnyeim, mosolyra váltottam, elkezdődött a munka, nevetgéltem, poénkodtam, aztán amikor vége lett a forgatásnak, újra jött az összeomlás. Nem tudom, hogy csinálom, de nagyon durván tudom magam tartani.
A: Mostanság hogy érzed magad?
Cz. A.: Jól vagyok, köszönöm, az idő azért sokat segít, sok mindent elrendez.
A: Gondolom, a gyerekek is segítenek abban, hogy fókuszban maradj.
Cz. A.: Persze, mellettük sosem lehet unatkozni, mindig történik valami.
A: Mindig olyan kiegyensúlyozottnak tűnsz a képernyőn. Anyaként is ilyen vagy?
Cz. A.: Amellett, hogy imádom a gyerekeimet, azért vannak helyzetek, amik kifordítják magából az embert. Alapvetően úgy élünk, hogy mindenki betartja a szabályokat, aztán a gyerekekkel jönnek a reggelek, amikor feszít az idő, és kezdődik a „vedd fel a kabátod”, „vidd a táskád, nem vagyok a londinered”, meg a „gyere már, elkésünk”. Szóval, könnyebb lenne például, ha mindenki nyugodtan kezdhetné el a napot. Ilyenkor nem vagyok túl türelmes.
A: Mivel tudnak úgy igazán felbosszantani a gyerekek?
Cz. A.: Két dolgot nem bírok: a hisztit, és azt, ha nem fogadnak szót. Ezt mindig elmondom a nekik, és tudják is, ha megkérdezem, már mondják rá a választ.
A: Olivér és Soma milyen testvérek?
Cz. A. Nincs tesóm, úgyhogy nincs gyakorlatom, így nem tudom, mi a normális egy testvérkapcsolatban. Soma és Olivér úgy működnek, hogy reggel a lábukat összefonva, a legnagyobb szeretetben isszák a kakaójukat a kanapén, este összebújva sutyorognak, tudod, arra a tábori sutyorgásra gondolok, aminek sosincs vége. Aztán meg ütik-vágják egymást, mikor miért. Van, amikor azon megy a harc, hogy ki mossa meg hamarabb a kezét. Két fiú, akik között én vagyok a bíró.
A: Emlékszem, gyerekként milyen izgalomban voltam, amikor bemehettem a szüleim munkahelyére. Időnként téged is bekísérnek a fiaid?
Cz. A.: Nyáron többször is bejöttek velem. Olivér nagyon szereti a forgatásokat, ráadásul a kollégáim is olyan jó fejek, hogy mindig találnak neki valami munkát, például hogy tartsa a derítővásznat. Somát nem nagyon tudom magammal vinni, volt olyan, hogy hangalámondásnál a lábamnál tologatta az autót, és az ötperces szövegem alatt percenként kellett rászólnom, hogy legyen egy kicsit halkabban. Jó is, hogy erről beszélünk, így ezúton elnézést is tudok kérni a TV2-től, hogy a gyerekeim kézlenyomat-készítésre használják a fénymásolót.
A: Mit csináltok együtt a szabadidőtökben?
Cz. A.: Ha együtt vagyunk, játszunk, játszóterezünk meg bandázunk a barátokkal. Ha tehetjük, akkor kimozdulunk, kirándulunk, utazunk, ahova a nagyszülőket is visszük.
A: Mik a jövőbeni terveid?
Cz. A.: Világmegváltó terveim most nincsenek, a cél a túlélés, megugrani a napi problémákat, azt, hogy hogyan oldd meg, kivel egyeztess, hogy ki hol és mikor legyen. Ha ezeket meg tudom oldani, királylány vagyok.
Az anyamagazin.hu-n közzétett cikkek és képek szerzői jogi védelem alatt állnak, azok kizárólag a kiadó írásbeli engedélyével használhatóak fel, többszörözhetőek a nyilvánosság felé. A cikkek szemlézése (rövid kivonat készítése) a forrás megjelölésével és az eredeti linkre való hivatkozással, a képek átvétele nélkül megengedett. Az átvétel során az Anyamagazin nevét és az írásra mutató linket a cikk elején, jól látható formában kell elhelyezni.
Kattints a Podcast hallgatásához!
