Csatatérré változott étkezőasztal, zöldségekről folytatott értekezések és túsztárgyalássá lett vacsorák – ha ez még nem elég, a helyzetet az is súlyosbítja, hogy a gasztronómiai remekműre, amin dolgoztál, megvetéssel pillantanak a gyerekek, vagy még meg is jegyzik, „pfuj, milyen undi”. Te pedig olykor teljes megadással, máskor pedig mélabúval a lelkedben csak azt kérdezgeted, egy párolt brokkoli hogy lehet ennyire gyomorforgató?! Halljuk, amit mondasz, érezzük, amit érzel – és azért jövünk, hogy legyünk együtt úrrá a helyzeten!
Ezek egy elfoglalt, dolgozó, kétgyermekes anya tanácsai lesznek, aki mindent tud az étkezési összeomlásokról: két fia ugyanis rendesen feladta neki a leckét a válogatósságával. Néhány stratégia bevezetésével azonban egyszer és mindenkorra sikerült elfojtania az étkezési csatákat, mi több, a már felnőtt gyermekei két pofára eszik a zöldségeket.
Íme Amy McCready pozitív fegyelmezési oktató 7 tanácsa, amivel véget vethetünk az étkezőasztali, válogatós evőkkel vívott harcoknak.
Hagyjuk el a címkéket!
Azzal, hogy címkézzük a gyerekeink étkezési szokásait, csak súlyosbítjuk a problémákat. Például ha folyton azt hallja, hogy „annyira válogatós, csak makarónit és sajtot eszik”, akkor az a gyerek birtokolni fogja a ráaggatott címkét, és még engedélyt is adsz neki, hogy folytassa az ellenállást.
A helyzet a pozitív címkékkel is hasonló. Mert ha az egyik gyereket jó evőnek bélyegezzük, akkor a testvére csak azt feltételezheti, hogy ő a rossz evő – ez még a testvéri rivalizálásnak is teret adhat.
Legyen béke a vacsoraasztalnál!
Az, hogy mit esznek a gyerekek, vagy hogy mennyit esznek, ne legyen minden este vita tárgya! Szülőként az a feladatunk, hogy tápláló ételeket adjunk nekik.
A jó szándékú „csak kóstolj meg egy falatot” vagy „honnan tudod, hogy nem ízlik, ha nem kóstolod meg?” megjegyzések csak ajtót nyitnak az ételek körüli folyamatos hatalmi harcnak. Ha túlságosan is érdekeltek vagyunk abban, hogy a gyerekeink a tiszta tányér klubot erősítsék, akkor hatalmat adunk nekik, hogy problémát teremtsenek.
Engedjük meg, hogy hagyjanak meg belőle, ha nem kérnek többet, és arra is mondjunk igent, ha még szívesen ennének többet valamiből.
Ne legyen jutalom az étel!
Hányszor futottál már bele te is olyan mondatokba, hogy „ha megeszed a zöldséget, kapsz desszertet”? Az étel olyan dolog, amelyet nem a jó viselkedésért lehet megkapni, vagy alkudozásra használni.
Ha a desszertet úgy tartjuk számon, mint a „jó dolgot, amihez a brokkoli lenyelése után juthatsz hozzá”, akkor a gyerekek erre fognak vágyni. Ráadásul ez nem tanítja meg őket az egészséges étkezési szokásokra sem.
Gondoljunk bele: ha a gyerekek tudják, hogy a spenót egészséges étel, amely jót tesz a szervezetnek, a sütik pedig kevésbé egészségesek, akkor miért kínáljuk a „kevésbé egészséges” és „kevésbé hasznos” lehetőséget jutalomként, ha valami jót teszünk? Egyszerűbben fogalmazva: miért kellene valami rosszat enniük azért, mert valami jót tettek?
Legyen választási lehetőségük!
Ha csak olyan ételekkel töltöttük meg a spájzot, amiket szeretnéd, hogy a gyerekeid egyenek, akkor teljesen elfogadható, ha a nap folyamán némi választási lehetőséget kínálunk nekik az ételek között. Például reggelinél megkérdezhetjük, hogy „Répát vagy uborkát szeretnél a szendvicsedhez?”.
Amikor a gyerekeknek némi kontrollt adunk az étkezés felett – még ha csak az étkezés egy részében is –, segítünk feltölteni az energiabödönöket, és eloszlatjuk a lehetséges étkezési csatározásokat. Azzal, hogy adunk nekik némi hatalmat a választáshoz, a gyerekek jobban meg fognak egyezni azokban a helyzetekben, amikor nincs választási lehetőségük.
Próbálkozzunk, próbálkozzunk!
Ne írjunk le egy ételfajtát egyetlen rossz tapasztalat miatt! Nyugodtan váljunk tudományossá, és tudassuk a gyerekekkel, hogy az ízlelőbimbók tíz nap és két hét között regenerálódnak. Hűha! Ez azt jelenti, hogy csak azért, mert ma nem ízlik valami, még nem jelenti azt, hogy később nem kerül fel a kedvencek listájára.
Étkezés = „all in”
Az étkezések sokkal szórakoztatóbbak, ha mindenki a folyamat részese. Az asztalterítéstől kezdve az ételkészítésen át egészen a menü kiválasztásáig, ha mindenki részt vesz, a gyerekek kevésbé fognak az asztalra tett fogás miatt elégedetlenkedni.
Amúgy is, a családi étkezések legkevésbé sem az ételről, sokkal inkább a közös időről szólnak. Ha a gyerekek az étkezésben értéket látnak, és egy lehetőséget arra, hogy megosszák egymással a napi élményeiket, vagy megtudják a közelgő nyaralás terveit, nem fognak annyit variálni az étellel.
Forrás: Positiveparentingsolutions.com
Borítófotó: Canva
Ezt olvastad már?
Kattints a Podcast hallgatásához!
