Helló, hadd mutatkozzak be: én vagyok a gyerekeid anyja! Nem, nem szórakozom. Ez komoly. Pár tanácsot adnék, hidd el, én vagyok a legjobb a témában. Olvass figyelmesen!
Azt hiszed, készen állsz rá? Ne legyenek tévképzeteid! Tisztában vagyok vele, hogy rengeteg az információd, tudod, melyik a legjobb légzésfigyelő, hova tedd a kiságyat, vagy mennyi a minimális súlygyarapodás egy héten. Letetted a férj nem elhanyagolási esküdet, és önmagadat sem áll szándékodban sem elveszíteni, sem elhanyagolni. A kötődés, a válaszkész nevelés, továbbá szoptatás szavakra pedig beindul a nyálelválasztásod.
De a gyerekeid ettől sokkal többet jelentenek majd. A nappalt, az éjjelt, minden percedet, minden gondolatodat. Lecsupaszítanak, és újra megformálnak, majd könnyedén összepréselnek, hogy alig kapsz levegőt, a magasba emelnek, aztán letaszítanak, nyíló virággá varázsolnak, majd hamuvá perzselnek.
Ettől a hullámvasúttól nem kell feltétlen megbolondulni. Jól emlékszem rá, hogy görcsösen szeretsz tervezni, és mindent pontosan előre tudni, a váratlan helyzetektől pedig földbe gyökerezik a lábad. Könyörgöm, lazulj le! Hallgass sok Enyát, vagy mit tom én, kezdjél magaddal valamit! Csak engedd el magad, és ne parázz! Minden megtörténik, amire nem számítasz.
Igen, drágám, párszor megmented majd a gyerekeid életét hároméves korukig, mert ezek a kis tésztaképűek keresik a bajt, és néha meg is találják. És akkor mi van? Megcsinálod. Velük leszel, mikor betegek, mikor csalódottak, mikor bántják őket, mikor utálnak téged. Tudsz reagálni, meg tudod oldani, és még véletlenül se jut majd eszedbe menet közben nyavalyogni vagy rágódni egy szitun. Miért? Azért, anyukám, mert nem lesz rá időd.
Rutinosan, flottul, mi több, pazarul fogod nyomni életed legnehezebb feladatát. Ami pedig eddig nehéz volt számodra, az minimális problémát sem fog jelenteni a későbbiekben. Rájössz majd, hogy felesleges köröket futottál világéletedben. Ne akarj mindig irányítani, tanulj meg sodródni! Anyaként leszel igazán a helyeden, bízz bennem!
Ami eszedbe sem jut, az fog a legjobban hiányozni. Megmondom neked őszintén, ezzel még lesz dolgod hosszú évekig. A spontaneitás hiányáról beszélek. Azt gondolod, ezen a területen neked nem lesz problémád. Megsúgom: lesz. Minél inkább elérhetetlen valami, természetesen annál jobban vágysz rá.
Este 8-kor sétálni, a barátnődet spontán felhívni, reggel szeretkezni, megnézni egy egész estés filmet, kedved szerint alkoholt fogyasztani. Felejtős. Sajnálom, ez van. Cserébe annyi szeretetet kapsz a gyerekektől, hogy belesajdul a szíved. Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy bébiszittert nem fogsz találni, magadra maradsz, ebbe is belesajdul a szíved, de megleszel. El is mondom, miért.
Olyan társat találtál, aki minden támaszodat jelenti ebben az új helyzetben. Nem menekül majd, nem csatangol, nem ijed meg, és nem hagy cserben. Úgy gondolja, a problémák azért vannak, hogy megoldjátok őket. Nem áltatlak, lesznek balhék. Fáradtak lesztek, feszültek, s nem túl találékonyak, ha az egymásra szánt időről lesz szó. Nem akarom elárulni, mi lesz a kulcs, ami minőségi szintre emeli újra a házasságotokat.
Muszáj bejárnotok ezt a nehéz utat, hogy aztán kis pillangókként együtt fejelgessétek az élet nagy villanykörtéjét naphosszat… örökkön örökké stb. Szóval nem kell betojni, akkora összetartással jöttök ki ebből az egész gyerekesdiből, hogy le a kalappal, na. Annyit azért mondanék még, hogy néha, de csak nagy ritkán, előfordulhat, hogy nem neked van igazad.
Utálsz egyedül lenni, valószínűleg ez az önismereted teljes hiányára utal. Nos, az isten szerelmére, találd már ki önmagad, hogy ne a gyerekek mellett kelljen már rendezni a soraidat! Ha kicsit megtekerem a sztorit, akkor azt kell mondjam, hogy mindent a gyerekeknek köszönhetsz majd. Annyi elszántságot, tudatosságot, jövőképkeresést hoznak az életedbe, hogy gyökeresen megváltozol, és megtanulsz élni.
Számodra a legnehezebb lesz – de tudom, hogy nem mondok újat – egy egészséges önzőséget beleapplikálni a mindennapjaidba. Ha azt mondja neked a férjed, hogy menj csak le futni, kis szerelmem, addig ő marad a kicsikkel, akkor nem szabadkozol! Hallod?! Hanem már vágódik is be az ajtó mögötted, és a kedvenc zenéddel, telefon nélkül, egyedül korzózol át a városon a mozgás és a szabadság érzése által okozott eufória teljes mámorában.
Egyedüllét otthon. Mára könyörögni fogsz pár óra magányért. Minden percét kiélvezed, és rettegve pillantgatsz az órára. Egy magányos takarítás is végtelen boldogságot okoz majd. Egy egyedül eltöltött fél óra a kedvenc sorozatod előtt – maga a mennyország. Itt említeném meg: kérlek, ne nassolj ilyenkor örömödben! Sok bajunk lesz még belőle.
Összességében, azt hiszem, rájöttél, hogy itt tulajdonképpen nem te vagy, aki segít a gyerekeknek felnőni, hanem ők segítettek neked. Mindennap adj hálát a családodért, akkor is, ha időnként a pokol legmélyebb bugyraiban pácolgatnád őket.
Általuk vagy az, aki mindig is lenni akartál. Meg amúgy is, szereted őket.
Forrás: Cukimamik
Kattints a Podcast hallgatásához!
