Túl fogjuk élni!
– egy bölcsibe szoktatás története

Egyszer sajnos átalakul az a csodálatos kis buborékvilág, amiben a gyermekeddel léteztek együtt a fogantatásától kezdve. Ez a pillanat pedig általában a közösségbe szoktatás kezdete. Buzás Ari története.

Nem volt időnk felkészülni

Én komolyan azt hittem, hogy lesz időm felkészülni a beszoktatásra. Tavasszal elköltöztünk egy másik városba, és az új településen lemaradtunk a szeptemberi állami bölcsődei helyekről, így a családi döntés alapján még legalább egy fél évig otthon maradtam volna a kislányommal, amíg egy kiválasztott óvodába nem mehet 2,5 évesen.

Aztán váratlan fordulatot vett a történet. Egy soha vissza nem térő álláslehetőség helyben, egy nagyon szimpatikus cégnél, biciklitávra és részmunkaidőben. A lehetőség pedig hamar realitássá vált, interjú és próbanap után gyorsan fel is vettek. Ezek után annyira gyorsan kellett mégis magánbölcsődét keresnünk, hogy gondolkodni sem volt időnk. A két, rendelkezésre álló lehetőség közül hasraütés-szerűen választottunk, és amit megnéztünk, azt végül nagyon szimpatikusnak találtuk.

Kitöltöttük a szükséges dokumentumokat, és a következő héten már el is kezdhettük a beszoktatást. A kétéves kislányomnak pedig reggel, délben, este nyomtuk a megváltozott helyzetet: anya dolgozik, apa dolgozik, Mici nagylány és bölcsibe jár. Ezt nagyon gyorsan elkezdte mondogatni egyébként, de pszichésen ez egyikünknek sem ment át ilyen könnyedén.

Első hét: összeomlás

Abszolút pozitívan és tettre készen indultam neki az első bölcsődei hetünknek. Amit tudtam, hogy két hét múlva munkába állok, ezalatt el kell jutnunk arra szintre, hogy már ne sírjon, ha eljövök, ebéd után tudjon pihenni, aludni (ezt otthon nem tette), és elfogadja ezt az egész helyzetet. Önmagában az ebéd utáni alvás óriási kihívást jelentett, hiszen néhány hónapja, amióta nem szopizott, már nem tudtam délután elaltatni.

De ilyen szinten nem volt időm belegondolni a helyzetünkbe. Nyomtam a betervezett rutint, nem volt mit tenni. A bölcsis beszoktatós program szerint fokozatosan egyre több időt tölt a kicsi lány a bölcsiben, viszont párhuzamosan egyre kevesebb időt lehetek ott vele. Sima ügy, menni fog, határozott és eltökélt vagyok! Az első nap másfél órája csodásan ment, játszott a többiekkel, szaladgált, feloldódott.

Aztán jött a feketeleves. A gyerekem a második napon olyan ördögűzős, sikítós üvöltést produkált, amíg elmentem a mosdóba, amilyet addig még nem pipáltam. És ez engem teljesen megtört. Hát milyen anya vagyok én? Idegenekre hagyom ezt a kis csöppséget, akinek én voltam eddig a minden! Most pedig meg kellene nyugodnia valakinél, akit két napja ismer?

Annyira eluralkodott rajtam a lelkiismeret-furdalás, hogy egész héten könnyek között léteztem, az öltöző macipadját képtelen voltam elhagyni, én voltam az, aki nem tudott elszakadni, így nem hagytam őt sem leválni. Érezte rajtam a bizonytalanságot, és az első hét péntekjére oda jutottunk, hogy felváltva sírtunk, ezzel teljesen kimerítve magunkat.

Második hét – fel kell állni

Hétvégén rájöttem, hogy nincs más megoldás, iszonyú keménynek kell lennem, máskülönben nem fogunk tudni előrelépni, és én nem fogok tudni munkába állni. Kitaláltam egy aranyos kis mesét a bölcsi udvarán lévő diófáról, amely szomorúság- és gondűző varázserővel bír. Egész hétvégén ezt a mesét mondogattuk. Hétfő reggel aztán a gondozónőnknek is elmeséltük, aki magától értetődőnek vette a dolgot, és ki is mentünk megnézni a csodafát.

Amit még meg kellett tennem, hogy teljesen természetesen elmondom neki, amit eddig is mantráztunk, hogy munkába megyek, de délután visszajövök érte, majd nagy öleléssel, hatalmas cuppanóssal és vissza sem fordulva kilépek a bölcsi kapuján, és elmegyek. Megtettem, persze remegő szájszéllel, hiszen közben hallottam a zokogását. Ezen a napon csak egy közeli park padjáig jutottam.

Azonban napról napra jobb lett a helyzet. Második nap elmentem az okmányirodába ügyet intézni, s közben jött a hír, hogy a reggeli sírás után már együtt táncol, énekel a többiekkel. Ekkor reméltem először azt, hogy sikerülhet. És sikerült is.

A második hét utolsó napján az ebéd utáni alvást is megpróbálták, és annyira jól ment, hogy kénytelen voltam feltúrni a táskámat, és egy félig megrágott, alaktalan Dörmi macit, valamint egy gyümölcspürét megenni ebédre az öltözőben, annyira éhes voltam. Annyi eszem nem volt, mint hasonló szituációban a barátnőmnek, aki elkérte az ebédmaradékot a dadustól, hogy ne haljon éhen a többórás várakozás közben.

Az elmélet sokkal könnyebb, mint a gyakorlat

Visszatekintve azt gondolom, hogy minden úgy történt, ahogy kellett. Nekem is meg kellett tapasztalnom annak a terhét és fájdalmát, hogy milyen két év után elválni attól, aki 0–24-ben velem volt addig, sokszor éjjel-nappal, az összes kért és kéretlen pillanatban. Az elválás pszichésen mindenkinek nagyon nehéz. Akár könnyebben megy a fizikális beszokás, akár nehezebben.

Gyakorlati tanácsok

Rengeteg cikk szól a beszoktatás elméleti hátteréről. Nekem ezek a legfontosabb gyakorlati tanácsaim a hasonló helyzet előtt álló édesanyáknak:

• Foglalkozz a gondolattal, hogy teljesen megváltozik majd az életetek, készülj rá lelkileg te is, és készítsd fel a gyermekedet is! Beszéljetek róla, olvassatok ilyen tárgyú könyveket, játsszátok el babákkal, plüssökkel az új szituációt. Számtalan pedagógiai és pszichológiai tanulmány javasolja a mese csodálatos hatalmán keresztüli megértést. Tényleg működik.
• Legyen a kiválasztott bölcsi egy olyan hely a gyermekednek, ahol biztonságban érzi magát. Látogassátok meg a helyet még a beszoktatás előtt, ha lehet, többször is, menjetek el arra, mesélj neki a gondozókról, a többi gyermekről, legyenek részei a mindennapoknak ők is. Ha lehet, a munkahelyedre is vidd el, vagy meséld el neki, hogy amíg ő a bölcsiben van, addig te mit fogsz csinálni.
• Legyél határozott, akkor is, ha ez nagyon nehéz. Ha eldöntöttétek, hogy itt az ideje a bölcsinek, akkor ne fordulj vissza! Minden egyes nappal jobb lesz, még akkor is, ha ez nem látszik azonnal.
• Mindig biztosítsd róla, hogy menni fogsz érte! Pontosan jelöld meg, hogy ez mikor lesz: „A délutáni alvás után itt leszek érted.”, „Az uzsonna után találkozunk.”. Így ő is tudni fogja, hogy mikor mi történik.
• Gondolj magadra is! Tegyél el ennivalót, vizet, ne szenvedj feleslegen az éhséggel, szomjúsággal az órákig tartó várakozásban. És hogyha már megteheted, menj el kávézni, sétálni, kapcsolj ki!
• A közösségbe szokás szinte minden alkalommal azzal jár, hogy egy-két héten belül még az addig legegészségesebb gyermekek is elkapnak valamilyen vírusfertőzést. Ez természetes, azonban szükségszerű folyamat, hiszen ezzel is fejlődik az immunrendszerük. Ebben az időszakban különösen figyeljetek a vitaminokra, akár komplexebb készítményeket is kezdjetek el szedni, hogy könnyebben vészeljétek át ezt az időszakot!