„Nyeltem egy nagyot, miközben millió dolog suhant át az agyamon, köztük, hogy még van fél órám, hogy odaérjek a sulihoz a fiamért és a barátjáért, aki ma nálunk alszik” – mi történik, ha valóra válik egy rémálom? Elmesélem, ahogyan azt is, hogyan kerültem fel a népszerű navigációs alkalmazás térképére.
Munkából tartottam az iskolához, amikor Budaörs magasságában éreztem, hogy valami nem stimmel az autóval. Egyre hidegebb lett, nem működött a fűtés. Furcsálltam, de az autó műszerfalán semmi lámpa nem villant fel. A férjem éppen elutazott, ezért a barátunktól kértem segítséget telefonon, hogy szerinte mit tegyek.
Próbáld meg újraindítani!
Próbáld meg leállítani és utána újraindítani az autót! – szólt a tanács, de azt már nem hallottam meg, hogy egy parkolóban vagy félreeső helyen. Így bizakodva vártam a következő piros lámpát. A BAH-csomópontnál a középső sávban állva gondoltam, hogy eljött a legalkalmasabb pillanat az újraindításra. Elfordítottam a kulcsot, majd vissza, de abban a pillanatban le is vert a víz, hiszen egy kisebb nyekergés és köhögés után semmi sem történt. Töksötétség a műszerfalon. Közben a hátam mögül türelmetlen dudahang szólalt meg.
Ne pánikolj!
Nyeltem egy nagyot, miközben millió dolog suhant át az agyamon, köztük, hogy még van fél órám, hogy odaérjek a sulihoz a fiamért és a barátjáért, aki ma nálunk alszik. Még van 30 százalék töltöttség a telefonomon. Még minden rendbe jöhet! Benyomtam az elakadásjelzőt, miközben nyugodtan és barátságosan mosolyogtam az engem kikerülő autósok ideges és fürkésző tekintetére. Majd amikor fél perc után az elakadásjelző is megszűnt villogni, akkor nyeltem még egyet, vettem egy mély levegőt, és kiszálltam a kocsiból.
Kérj segítséget!
A valóságban egy pillanat lehetett, de én óráknak éreztem, amíg végigpásztáztam a körülöttem álló autókat, potenciális segítségnyújtásra alkalmas jelölteket keresve. Egy fehér autóban ülő férfit választottam, talán volt az autó tetején egy sárga villogó is, vagy azt már csak odaképzeltem. Bekopogtattam az ablakán, és megkérdeztem, hogy tudna-e segíteni kitolni az autómat az út szélső sávjába. Legnagyobb meglepetésemre rögtön igent mondott. Ő lehúzódott a kocsijával, utána kitolta a kocsit velem együtt ugyanoda, a szélső sávba. Megköszöntem a segítségét, és hálás tekintetem kísérte végig, amíg a kocsija látótávolságon kívül került.
Újratervezés
Rápillantottam a navigációmra, ami erős forgalmat jelzett. Pironkodva vettem tudomásul, hogy a térképen jelzett torlódás okozója minden kétséget kizáróan én vagyok. Még mindig nyugalomra csitítva bensőmet, átfuttattam az agyamon a lehetőségeket. Akkor már felhívtam a férjemet is, hogy elkérjem az autószerelőnk számát, illetve hogy milyen autómentőt hívjak. Kiderült, hogy van biztosításunk arra, hogy mozgásképtelenség esetén el tudják vinni szervizbe az autót. A fiamnak írtam, hogy ha nem vagyok a sulinál négykor, akkor menjenek haza a barátjával busszal. Kis gondolkodás után megpróbáltam mégis beindítani az autót. Sikerült!
Hazaérni, bármi áron!
Minden méternél úgy éreztem, hogy az akaraterőmmel irányítom az autót. Nem ment simán, de még mindig nem jelzett ki semmi hibát az autó. A sulitól kb. 500 méterre az egyik piros lámpánál viszont megállt. Kigyulladt a motorhibalámpa, és telefonos segítőim egyöntetű véleménye alapján ez volt az a momentum, amikor el kellett fogadnom, hogy innen már csak az autómentő viheti el a kocsinkat.
Beletörődés
Felhívtam az asszisztensszolgáltatást. Egy óra múlva ígérték a tréler érkezését. Addig próbáltam a lehető legkényelmesebben elhelyezkedni a kocsiban, ami még az úttesten volt. Sorra kerültek ki az autók, néhányan lelassítottak, vagy megálltak, és együttérzően néztek rám. Én mutattam nekik, hogy minden oké, úton a segítség. Majd egy járókelő úriember odalépett hozzám, és felajánlotta, hogy feltol a járdaszigetre. Természetesen nem utasítottam vissza. Amikor próbálta a kocsit velem együtt megtolni, végigfutott az agyamon, hogy miért kellett még egy müzliszeletet megenni, miért nem kezdtem előbb a fogyókúrába. Szerencsénkre még két autós megállt segíteni, így már hárman tilitoliztak a kocsival együtt a járdaszigetre. Közben tekergettem a kormányt, ami nem volt könnyű, de viszonylag hamar feltornásztak, ahol már nem hátráltattam a forgalmat.
Konklúzió
A segítség megérkezett a megadott időn belül. A mentő sofőrrel beszélgettem a szerviz felé vezető úton. Kikérdeztem, hogy milyen rázós esetei voltak már, és mi volt a legkomolyabb szituáció. Elmesélte, hogy nemcsak meghibásodásokhoz, de balesetekhez is szokták hívni. Van, hogy olyan autóba kell beülnie, ahol kinyílt a légzsák, és sajnos vérnyomok is vannak. Kis gondolkodás után azonban elmondta, hogy a legeslegdurvább, amikor olyan autóba száll be, ahol kisgyermekes a tulaj. Ilyenkor a ragacsos cumisüvegeken át még az ujjára tapadt nyálas kölesgolyókkal is meg kell küzdenie egy-egy mentés során.
