A nyár szóljon az önfeledt pihenésről, próbáljunk minél több tartalmas időt együtt tölteni a csemetéinkkel. Na igen, de mi van akkor, ha belopódzik a több száz oldalas kötelező olvasmány nyomasztó tudata a nyári szünet örömteli napjaiba?
Az iskola végeztével nyugtáztam, hogy két iskolás gyermekem közül csak a kisebbiknek adtak fel kötelező olvasmányt, amellyel aktívan foglalatoskodtunk is.
Június végén a nagyobbik gyerekem is kapott egy kedves levelet, amely sokat sejtetően úgy indult, hogy nem kell izgulni, nem lesz nehéz. Majd kiderült, hogy Fekete István Bogáncs és Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című könyvét a vakáció alatt el kell olvasni. Ötödikbe tartó gyermekem és én sem tudtam, hogy sírjunk-e vagy nevessünk. Azóta minden nap a kötelező olvasásról és az oldalszámokról szól.
Hogyan lehet rávenni a gyermeket az olvasásra?
Mutass jó példát! Jómagam azok közé tartozom, akik már gyerekkoruk óta imádtak olvasni, és bármily hihetetlen, de én még Jókai Mór Az arany emberét is élvezettel bújtam. Ez a gyerekeimnél sajnos nem vált be. Ők akármi mást kitalálnak, csak ne kelljen olvasni, legalábbis a kötelezőt, köszönik szépen, de nem kérik.
Léteznek-e kibúvók?
Valljuk be, felelős szülőként, amikor rájövünk, hogy az olvasott oldal napi mennyisége és a hátralévő nyári szünet napjainak szorzata nem adja ki a kiolvasni szándékozott könyvek összoldalszámát, akkor még időben próbálunk hatékony megoldást találni. Segítsünk, olvassuk együtt a könyvet!
Erre irgalmatlan sok szabadidőnk rá fog menni, de próbáljuk szem előtt tartani, hogy ez az a minőségi idő, amikor gyermekünkkel lehetünk. Semmiképp se képzeljük el, hogy ugyanezt az időt tölthetnénk fagyizással, láblógatással a Duna-parton, vagy biciklizéssel. Ha mégis ilyen gondolataink támadnak, akkor próbáljuk elhessegetni azonnal!
Kimondani meg végképp tilos, mert gondolatolvasó gyermekeink akár a rezdüléseinkből is rájöhetnek, hogy elkalandoztunk a közös olvasás élménye közben, és azonnal ellenállásba, majd könyörgésbe kezdenek, hogy inkább csináljuk bármi egyebet, csak ezt ne.
Netes segítségek
Az internetet böngészve szerencsére szinte minden kötelező olvasmány elérhető írott és akár felolvasott formában. Hozzáférhető az egész könyv vagy csak a rövid tartalmi ismertetője, illetve rábukkanhatunk egy-egy régebben készült olvasónaplóra, amelyet azért érdemes nyomvonalakban ellenőrizni, nehogy valami kamutörténetet dolgozzunk fel.
Színvonalas olvasónapló elkészítése
Amikor a könyvet így vagy úgy elolvastuk, jöhet az olvasónapló megírása. Ehhez is rengeteg türelemre lesz szükségünk. Nálunk több aprósággal kiegészül az olvasónapló, mivel nemcsak a tartalom összefoglalását kérik, hanem egy rajzot a gyermek kedvenc jelenetéről, és ehhez idézetet is az ábrához kapcsolódva. Illetve szintén nem nyomasztó az az elvárás sem, amely arra utal, hogy az illusztráció igényes legyen. Majd mindezt egy szimpatikus és egy ellenszenves szereplő jellemábrázolásával kérik megspékelni.
Végezetül egy fogalmazással kell zárnunk az olvasónaplót, ami a gyermek által elképzelt alternatív befejezésről szól. Több, gyermekemtől független, kisiskolás meginterjúvolása után egybehangzóan csúfos véget szántak a pajkos kis Bogáncsnak. Állatbarátként úgy gondolom, hogy ez nem feltétlenül szegény főszereplő párának szól, hanem a kötelező olvasmány rémes és nyomasztó küldetésének.
Nos, mi éppen az olvasónapló bevezetésénél tartunk. Úgy vélem, hogy a mű élete nem fog befejeződni szimplán a megírásával. Utána jön majd az izgulás az osztályzás miatt, és az értetlenkedés, hogy gyakorlatilag az egész nyaradat ezzel a nyavalyás olvasással és naplóírással töltötted, és a tanár még csak nem is értékeli.
Ezek a stációk, amelyeket be kell járni a kisiskolás gyermekünkkel, és csak bízhatunk benne, hogy a rengeteg befektetett energiánk tinikorára megtérül, és képes lesz egyedül elolvasni egy kötelező olvasmányt, amelyről lesznek majd értékelhető gondolatai.
Kattints a Podcast hallgatásához!
