„Csomagoljon az, aki kitalálta a telibe ragacs füzetborítót! Szerintem több kárt tettem a könyvekben, mint a fiam tett volna egy év alatt úgy, ha nem kötöm be őket” – kiabálta az éterbe Toma Viktória, egy egyébként lelkes anya, aki idén tizenkettedjére ragad bele az öntapadós könyvborításba. Mi is kiizzadtuk magunkból, hogy kell – és meg is mutatjuk, hogy (ne) csináld!
Vártam a most szeptembert. Igen, hát persze hogy azért, mert lesz egy kis elsősöm. Meg azért, mert, hú, kimondani is sok, már több mint két évtizede arra vágyom, hogy újra tankönyveket csomagolhassak. Az ajánlott öntapadós borítókat már idejekorán beszereztük, hogy nehogy ne legyen, amikorra kell.
Kerek egy hónapja mindennap becézgettem, simogattam, paskolgattam, szólongattam, kedveskedtem a fóliácskáknak, hogy szépen viselkedjenek, ha eljön az idő. Mintha éreztem volna, hogy az öntapadós jelen már nem a régi.
Anyák mondják
„Én szeretem. Most már mindháromét ilyennel kötöm, meg egy üveg rozéval.”
Ágnes
„Én nem kötök. Megbeszéltük a lányommal, hogy ha cseszegetik, nekem szól. Ha nagyon cseszegetnék, »átveszem az ügyet«.”
Zsuzsi
„Vegyél csak oldalt ragacsosat! Azzal is ocsmány lesz, de legalább csak két csíkban fog elb.szódni.”
Éva
Ha megengedsz hát néhány jó tanácsot…
- Könyvcsomagolás közben zárd magadra az ajtót az öntapadóiddal, különben ha megzavar valaki, vagy csak épp nem jó ütemben veszed a levegőt, úgy beleragadsz alkarral, mint a légy a lámpán lógó, méteres légypapírba.
- Ha kiizzadtad magad az első lépés előtt, óvatosan húzd le az öntapadós fóliát védő papírt, és cselekedj határozottan! Minél lassabban csinálod, és minél koncentráltabb vagy, annál kellemetlenebb az egész.
- Az se jó, ha túl gyors vagy. Én olyan tempóban löktem a könyvet a ragadóba, hogy a könyv természetes borítója és az öntapadós közé négy embernek két napra elegendő levegőt nyomtam. De mire való a tű, ha nem arra, hogy előcibáld az otthon legrejtettebb fiókjából a belefűzött fekete cérnával együtt, és kiszúrd a puklikat, nem igaz?
- Ollóval sose próbáld levágni a sarkakat! Beleragadsz, hát nem érted? Használj inkább sniccert!
- Ha a szabadon maradt széleket behajtod, sose gyűrd meg – és pláne ne ragaszd le így!
- Ha megvagy az első borítóval, már nagy rutinod lesz a hátsóban. Ó, várj, mégsem!
- Munka közben sose számold meg, hány könyvet kell még befedned!
Na de – anya módra – csak kiizzadtuk:
„Anya, rajzolj nekem egy cápát, a hátára meg egy boszorkányt!”
Ez is érdekelhet
