Náluk nem számít, honnan jöttél, és hogy nézel ki – Johanna Svédországban kezdett új életet

Folytatódik sorozatunk, amelyben külföldön élő anyák mesélnek nekünk az élményeikről, tapasztalataikról és a nehézségeikről. Ezúttal a Svédországban élő Johanna árulta el nekünk, mi az, ami a legjobban tetszik neki odakint. Vajon mennyire kedvesek a ridegnek tartott svédek? Melyek azok a magyar szokások, amelyeket fontosnak tartott átadni a fiainak? Mi volt a legnehezebb abban, hogy új életet kezdjenek egy idegen országban?

Anyamagazin: Miért pont Svédország?

Johanna: A volt férjem anyukája élt Svédországban, és mivel a születendő gyerekeinket jobb közegben akartuk nevelni, kézenfekvő megoldásnak tűnt. Úgy jöttünk ide, hogy megpróbáljuk, és meglátjuk, mi lesz. Aztán itt ragadtunk.

A.: Mi az, ami a legjobban tetszik neked/nektek az országban?

J.: Az, hogy akárhány képzést (felsőoktatás, szakma) elvégezhetsz térítésmentesen. A munkahelyemen megbecsülnek. Gyönyörű a természet, rengeteg az erdő és a tó, közel van a tenger is. A gyerekeim játszva tanulták meg az angolt, és a többi bevándorló gyereknek köszönhetően értenek és képesek alapvető dolgokról kommunikálni más nyelven is a magyaron, az angolon és a svéden kívül.

A.: Mi az, amit a legkevésbé szerettek kint?

J.: A hosszú telet. Értsd: délelőtt 10 felé kezd világosodni, és délután kettőkor már sötétedik. Ősszel van, hogy egy hétig megállás nélkül esik, és szürke az ég. Nem is látom a napot. Nagyon rossz az ország bevándorlási politikája, pénzügyileg és logisztikailag is. Messze van az otthonom, nincs nagy választék a repülőjáratokban, ha baj esetén haza kellene mennem.

A.: Milyen külföldön a gyesidőszak? Milyen támogatások vannak?

J.: Itt gyerekenként 480 nap van, amit egyenlően osztanak el a szülők között. Ebből ugye 240 nap az apáé, akkor és abból 90 nap csak az övé, a többit átruházhatja anyukára. Ebből a 90 napból apukának 10 napot a gyerek születése után rögtön ki kell vennie. A pénzösszeg az első 360 napra a fizetésed 80 százaléka, mínusz adó, tehát kb. a 60 százalékát kapod kézhez annak, mint előtte. A maradék napokra mindenki egységesen napi 180 koronát kap. A szülők maguk döntik el, hogy a 480 napból – a 10, szülést követő napot kivéve – mennyit és mikor vesznek ki.

De ha nem vesznek ki 5 napot egy héten, akkor dolgozniuk kell; például 3 nap „szülőnap” – itt így nevezik a gyest –, és 2 nap munka). Különben lecsökken az úgynevezett SGI, azaz ami alapján a betegség és gyesjövedelmet számolják, és csak a minimálisat kapják, ami nagyon kevés. Ezek a „szülőnapok” a mostanában született gyerekek esetében 12 éves korig kivehetők, de 7 éves koruk után már csak összesen 95 napja lehet bent a szülőknek. Bonyolult rendszer, a gyerekek vagy 5-6 évesek voltak, mire teljesen átláttam és megértettem. Ikrek esetében 480 nap × gyerekszám.

A.: Mennyire vagy elégedett az oktatási rendszerrel?

J.: Tanárként dolgoztam, amikor kiköltöztem. Váltottam. Rengeteg felesleges papírmunka, laza követelmény a gyerekek felé, nem az általam megszokott orosz iskolarendszer. Itt a tanár küzd azért, hogy a gyerekek bejárjanak, hogy érdekes legyen az óra. Bár az utóbbi években nagy változások vannak – jó irányban. Egyre több iskolában követelmény a tanári végzettség. Tíz éve még bárki taníthatott, akkora volt a tanárhiány.

A.: Mi a véleményed az óvodákról/iskolákról?

 J.: Kevés a szakképzett munkaerő még most is. Szabadon választható iskolarendszer van, amit viszont szeretek. Nagyon odafigyelnek a toleranciára, és nulltolerancia van a diszkriminációra, már óvodában erre tanítják a gyerekeket.

 A.: Mik a tapasztalataid az egészségügyi rendszerről?

J.: Abban dolgozom. Túlterheltek vagyunk, és óriási a bérkülönbség az orvosok és a különböző ápolók, asszisztensek között, ez érvényes a fogászatban dolgozókra is. Mivel az egészségügyben a női munkaerő dominál, ezért, mint minden tipikusan női munka, alulfizetett. Kevés a szakember, azok többsége is külföldről érkezett. A betegek sokszor több mint 3 hónapot várnak vizsgálatra. Bár maguk a rendelők, kórházak nagyon jól felszereltek – ezért kevés a fizetésük az egészségügyben dolgozóknak. Viszont az összes dolgozó szívvel-lélekkel dolgozik, szereti a munkáját, ezért választotta ezt a szakmát. Mondjuk ez itt, Svédországban szinte minden dolgozó emberre igaz. Szabadon az lehetsz, ami szeretnél. És ötvenévesen sem szégyen váltani, alkalmaznak is, nem hátrány az életkor.

A.: Milyen tanulságos, vicces vagy épp bosszantó gyereknevelési szabályokkal, szokásokkal találkoztál odakint?

J.: Semmilyennel. A svédek nem osztogatnak tanácsokat. Semmiben. Ők tiszteletben tartják a magánszférádat. Talán ezért titulálják őket ridegnek. Pedig ha megkérdezed a véleményüket, vagy tanácsot kérsz tőlük, szívesen elmondják a saját tapasztalataikat, de sosem fogják megmondani, hogy te mit csinálj. Nem avatkoznak senki életébe.

A.: Mi okozta a legnagyobb nehézséget a külföldi életetekben?

J.: Az, hogy senki nem segített, mivel nem menekültként érkeztünk. Itt nincs kidolgozott lista, útmutató a bevándorlóknak. Ha nem kérdezel valamit, nem mondják. De mivel új vagy, és semmit sem tudsz, mi és hogy működik, nem is tudod, mit kellene kérdezned.

A.: Mi az, amit megtanultál Svédországban?

J.: Hogy a mosoly boldoggá tesz. Itt a veled szembejövő idegen is rád mosolyog, esetleg még köszön is. Hogy minden ember értékes. És hogy nem számít, honnan jöttél, hogy nézel ki, semmi előítélet nincs bennük. Vagy legalábbis nem látszik rajtuk.

A.: Mi az a magyar szokás, amit külföldön is megtartottál és továbbadod a gyerekeidnek?

J.: Ugyanúgy ünnepeljük a karácsonyt és a húsvétot, mint otthon. Augusztus 20-án beszélgetünk a történelmi eseményekről. Rengeteg magyar ételt ismernek és szeretnek. Szirkát (sárgatúró – a szerk.) például mindig készítek húsvétkor, kalácsot is sütök, torma is van a sonkához. Fontosnak tartom, hogy a magyar szokások és kultúra ugyanúgy az övék legyen, mint a svéd. Ne csak a nyelvet tudják, és írni-olvasni, hanem érezzék az ízeket, dalokat, táncokat, kultúrát. Számomra ez fontos. És ők is csak gazdagabbak lesznek ezáltal.

„Magyar anyák a világ körül” sorozatunk következő részében Erzsébet avat be minket bajorországi élményeibe.

Ha szeretnél elsőként értesülni a sorozat következő részéről, iratkozz fel itt: