Annyira pörög a hét a mindennapok teendőivel, hogy meghalni sincs idő. Felkelünk, szaladunk, dolgozunk, megyünk a gyerekekért, visszük őket különórára, vagy éppen mi tartunk még egy különórát, háztartás, főzés, kinek milyen feladatot kell a napjaiba sűríteni. Folyamatos időzsonglőrködés és logisztika az anyák, a családok élete. Teljesen lestrapál.
Vasárnap este van, és csapkodok, akkora a feszültség bennem, hogy egy kisebb város áramellátását meg tudnám oldani. A puszta gondolat, hogy amikor reggel felébredek, egy új hét kezdődik, teljesen megőrjít.
Hétfő
6:05, szól az ébresztőm. Persze ekkor már a családom férfi tagjai a nappaliban szürcsölik a reggeli italukat. Szerencsés helyzet, hogy a lányokat hagyják még pár percig vízszintesben. De aztán mi is csatlakozunk, és kezdődik a heti mókuskerék. Öltözés, váltóruha csomagolása, hajfésülés és -fonás, mosdás, és indulunk az oviba.
Sietni kell, mert a hétfői csúcsban a 12,5 perces autóút legalább 50 percre duzzad. Imádom. Hétfőn mindig elkések. Nyomnám én a gázt, de folyton csak a kuplungon a lábam. Tömegközlekedéssel sem jobb, minden lehetőséget felmértem.
Anya nyolctól négyig menedzser, aztán mint a szél, lövi ki magát az irodából, és száguld az óvoda felé ismét. Nagy mázlim van, hogy mindketten ovisok, nem lehetek elég hálás ezért az időszakért. Persze leginkább akkor vagyok boldog, amikor mindenki egészséges is, tehát bejárnak.
Az oviból egyenesen a játszótérre érkezünk, mert szeretem, ha a friss levegőn tudnak még kicsit játszani, mozogni. Amikor apa hazaér, rögtön megkapja a lehetőséget a gyerekekkel való időtöltésre, mert anya készül, fél 7-re érkezik a jógaterembe, ahol háromnegyed 9-ig ashtanga jógát tart. Azaz tartok. Én vagyok anya.
Mire hazaérek, csak puszit kell adnom a gyerekeknek, és már alszanak is. Hatalmas dolog ez a férjemtől, de ő tényleg egy igazi apa! A szó legnemesebb értelmében. Jó, persze, van, hogy furán passzol a pizsamafelső a nadrághoz, de sosem felejti el a D-vitamint, és nemcsak azokon az estéken vesz részt a családi életben, amikor én éppen távol vagyok, hanem minden áldott este ő olvas mesét.
Előtte pedig, amíg én fürdetem a gyerekeket, eltakarítja a romhalmazt, amit a játék és a vacsora okozott. Igen, a mosogatást is javarészt a férjem végzi.
Jön a kedd
Kedden tornaóra, tornacuccban legyen a leánygyermek leadva. Okés, ezt a feladatot általában sikerrel szoktam abszolválni, de van, amikor mégsem úgy sikerülnek a dolgok. Aztán ismét átverekedem magam az autók tömkelegén, hogy teljesen fitten és kisimulva tudjak helyet foglalni a számítógépem előtt.
Kérlek, juttassátok eszembe, minden reggel tegyek korrektort a szemem körüli árkokra és sötét karikákra! Bár 30 éves voltam, amikor megfogadtam, innentől sminkelni kell már, nincs mese, eltelt hét év, és még mindig béna vagyok. Elindulok natúr fejjel, lófarokkal. Ha a deó és a fogmosás megvan, már sikerrel nyugtázom a reggelt. Viszont legalább a lányom haja patika, az is valami.
A munkában is lóg a nyelvem, hajtás van, pörgetni kell. Meló után nőgyógyász, de a férjem teniszezni megy. Hogy is legyen? Egy barátnő a kislányával felugrik, és szívesen vigyáz a mieinkre is. Huhh, szuper, köszönjük! Este tíz, és ágyban is vagyunk.
Szerdán van a kori
Szerdánként mindig kicsit jobban kell sietnem, vagy előre összekészíteni a korcsolyázós csomagot. Mert ugyan csak az egyik gyermek csúszik a jégen, nekünk is szükségünk van a különböző, hideg elleni védőfelszerelésekre, mert a pálya mentén is meg lehet dermedni. Továbbá szükség van pár könyvre, hogy a kisfiam figyelmét le tudjam kötni arra az 50 percre. Kori után pedig mindig kell a banán!
Lehet, ennyi csomaghoz már megérné beinvesztálni egy gurulós bőröndre, ehelyett egyik fülemen vászonszatyor, másikon pufi mellény, hátizsák dagad, már a cipzárt se tudom behúzni rajta, és mindkét kezemet fogja egy-egy gyerek. Itt kell említést tennem azokról az anyákról, akiknek n+2 számú gyermekük van. Emelem a kalapom, és hatalmas elismerés jár nektek. Nem tudom, hogyan csináljátok! Növesztettek még egy kart, vagy többet? És milyen a határidőnaplótok?
Hazaérünk a koriról fél 7-re, éhesen és kimerülten, de akkor eszmélek, hogy még a héten nem tornáztam, pedig heti öt sport van előirányozva. Akárhogy számolok, ma este legalább pár planket be kell iktatnom mindenképpen. Okés, a gyerekek is fáradtak, addig belefér egy kis Mancs őrjárat vagy Muki, a Mackó.
Legalább míg én izzadok, egy mosás is le tud pörögni, juhé. Teregetés, fürdetés és tusolás után élőhalottként omlok a puha paplan ölelésébe, és várom a hajnali 6:05-ös ébresztőt. Hacsak az éjszaka közepén nem kelt fel a lányom, hogy pisilnie kell. Lemászik az ágyról, hátrasétál hozzánk, megteszi bejelentését, majd együtt előresétálunk – igen, vissza a szobájuk mellé –, ekkor önállóan pisil és kezet mos, felmászik az ágyra, és alszik tovább, mint a bunda.
Ne mondj csütörtököt!
Reggeli hajsza. Ilyenkor már fogy a tiszta ruha, a tegnapi mosás még nedves, szerencsétlenkedünk, de végül senki sem távozik pucéran otthonról. A munkahelyen már eggyel többször találkoznak velem a kollégák a kávéfőző mellett. De szigorúan a gép előtt fogyasztom a feketémet (tejjel iszom – a szerk.), nehogy lemaradjak valamilyen munkafolyamattal.
Délután kilövés, pofátlan sávváltás az utolsó előtti pillanatban a lehajtónál, és érkezés az ovihoz. Játszótér, de sokáig nem tudunk maradni, mert ma már tényleg komolyabban mozognom kell. Formatorna legyen, vagy body turbótréning? Amióta kiderült, még a térdemet is műteni kell, többször választom a könnyedebb mozgásformákat. Sajnos látszik is rajtam, ahogyan a stresszevés is.
Holnap angolom lesz. Volt házi? Hehe, mindig van egy kevéske. Akkor hajrá, s ma is bezuhanunk az ágyikóba!
Végre pénteeeek
Nehogy elfelejtsem, hogy a kisfiam péntekenként gyümölcsnapos! Basszus, de már péntek reggel van! Van itthon valami, amit be tudunk vinni? Ha nincs, apát menesztjük a boltba, amit kitörő lelkesedéssel fogad. Bár, mit ne mondjak, megértem. Amúgy is általában ő az, aki vásárol.
Még gyorsan simítsunk el mindent a munkában, hogy tisztán induljon a hétvége. Pénteken azért már kevésbé tudok kapkodós lenni. Lehet, a többi napon is lazábban kellene, a túlélés reményében, de nem fér bele az időbe. Ahogyan a lazítás és a munka mennyisége sem abba a napi 8 órába.
A péntek azért jó, mert gyorsan haza lehet érni. Ja, nem! Ilyenkor van a legnagyobb forgalom, időponttól függetlenül. Nem lehet jókor elindulni, de nekem ilyenkor is sietnem kell, mert fél 5-től angolom van, addigra haza kell vezényelni a teljes csapatot.
Beesek a Zoom-meetingre totál felkészülten és kipihenten. Ja, nem! Másfél éve van angolórám, és még mindig a 4. leckénél tartok a könyvben. Hát ilyen ütemben tudok én kisgyermekes dolgozó anyaként haladni. Jó, persze azért sokat fejlődtem az elmúlt időszakban, de mondhatni, nem túl intenzív a jelenlegi nyelvtanulásom.
Vége az órának, és kihajtogatom magam a szobából. Tornázni kellene, de élni sincs energiám. Lerogyok a kanapéra egy kis kesudióval, és bambulok ki a két kis résen. Már társasozni sincs energiám, még talán legózni igen, de szerepjáték már nem fér bele a figurákkal, csak az építés.
Juhhééé, szombat!
Optimális esetben ilyenkor egy anya leugrik a boltba, megveszi az ebéd hozzávalóit, majd főzőcskézik, és… Nem is tudom, mi van ilyenkor egy átlagos hétvégén?
Mi ilyenkor is korizni megyünk. Szombaton délelőtt 9-től van a foglalkozás. Hazafelé már van, hogy alig tudom kezelni a pedálokat, annyira fáradtak a lábaim; de nagyságrendileg hat mosás vár rám, egy kis takarítás, pakolgatás, két torna (vagy jóga) és megannyi betervezett baráti vagy családi program a hétvégére. Illetve majd két hete csináltam egy interjút, amit még azóta sem tudtam feldolgozni. Oh, jövő héten is lesz egy beszélgetésem, arra is szeretnék felkészülni. Szaladok az idő után…
Mindent akarok
A férjem azt mondja, hogy nem vagyok normális, hogy mindent akarok és mindent bevállalok. S valószínűleg igaza is van.
Szeretnék odaadó anya lenni, kiváló feleség, szuper barát és családtag, jó munkaerő, felkészült jógatanár, szorgalmas diák, fáradhatatlan sportoló és kiemelkedő újságíró. Csak ennyi, egyelőre.
Most még nem megy. Minden fronton csorbát szenvedek, vagy szenvednek mellettem. De igyekszem, és szeretem ezt a pörgős, megállíthatatlan életet. Csak most kicsit elfáradtam, nehezebbek a mindennapok. De mindenki, aki körülöttem van, csodálatos. Támogató közeg vesz körül, nem győzök hálás lenni ezért.
Kattints a Podcast hallgatásához!
