A legtöbb szülő tiszta szívből azt kívánja a gyermekének, hogy ha felnő, boldog kapcsolatban éljen, és gyermekei szülessenek. Magának pedig azt, hogy nagyszülőként továbbra is jó kapcsolatot ápoljon a gyermekével. De vajon hogyan nevelhetünk boldog, magabiztos és másokat tisztelő felnőtteket a gyermekeinkből?
A szülőség elsődleges célja, hogy gyermekeink olyan felnőtt emberekké váljanak, akik önállóan élni, gondolkodni, érezni tudnak. Ezáltal a szülői feladat is sokrétű, amire egy gyermek nevelése során figyelni kell. Hiszen gyermekünknek nemcsak a fizikai szükségleteit, de az érzelmi nevelését is el kell tudni látni ahhoz, hogy magabiztos, másokat tisztelő és toleráns felnőtt emberré fejlődhessen.
Biztonságos közeg
A gyermekünknek ezért elsősorban olyan példaképre van szüksége, aki biztonságos közegben terelgetni tudja, megteremti számára a képességei és a készségei kialakulásához szükséges teret és bizalmat.
A legideálisabb tér pedig nem más, mint egy nyugodt családi háttér. Egy olyan háttér, amelyben apa és anya szeretetben, tiszteletben élnek, ezáltal érzelmi biztonságot nyújtva.
A szülők kiegyensúlyozott kapcsolata lehetőséget ad arra, hogy a gyermeknevelés területén egy irányba figyeljenek, és megfelelő odafigyeléssel szeressék a gyermeküket. Ebben a pozitív érzelmi biztonságban a gyermek ideálisan tud érzelmi alapon fejlődni, hiszen azt látja és érzi, hogy apa és anya szeretik egymást, jó a kapcsolatuk.
Az érzelmi neveléshez szükséges feltételek
Ahhoz, hogy szülőként ne kövessünk el hibákat – olyan hibákat, amelyek végül rossz viselkedést válhatnak ki a gyermekből –, először is meg kell értenünk, hogy a gyermek hogyan érez, milyen folyamatok zajlódnak le benne, melyek számára az érzelmi neveléshez szükséges elengedhetetlen feltételek.
- Mindenekelőtt olyan közeget, bizalmat kell felépíteni a szülő-gyermek kapcsolatban, ami lehetővé teszi, hogy gyermekünk képes legyen a saját érzéseit elmondani, kifejezni.
- A gyermek teljes fejlődésének elengedhetetlen része a szabadság. Egy olyan kapcsolat és közeg biztosítása, amelyben szabadon kinyilváníthatja az érzelmeit, elmondhatja az érzéseit, a kívánságait. Ezáltal nemcsak a bizalmat tudjuk megalapozni, hanem ekkor fejlődik ki a gyermekben a felelősség is. Egy ilyen közeg biztosítása hatására felelőssé tud válni a saját érzelmei kezeléséért és annak következményeiért is.
- Ha a kisgyermek nem tanulja meg felismerni a saját vagy mások érzelmi állapotát, akkor a gyermekben nem fejlődik ki az együttérzés, az empátia, amely az ember egyik legértékesebb eszköze arra, hogy tisztelettel bánjon embertársaival.
Szülői példamutatás
Mivel az érzelmek két vagy több ember kapcsolatában fejeződik ki, ezért elmondható, hogy az érzelmi nevelés szoros kapcsolatban áll a szocializációval. Kezdetben a kisgyermek leggyakrabban családon belül találkozik az érzelmekkel a szülei, testvérei által, az életkora előrehaladtával pedig az óvodai, iskolai gyermektársakkal való kapcsolata hatására.
Így elsősorban nekünk, szülőknek felelősségünk megtanítani és példát mutatni a gyermekünknek a pozitív és negatív érzelmek megfelelő kezelésében, megélésében és átélésében is.
Mind a pozitív (öröm, szeretet), mind a negatív (sérelem, bántás) érzelmeket a gyermek szivacsként szívja fel, ugyanis rendelkezik azzal a képességgel, hogy gyorsan befogadja a közvetlen élményeiből származó tanulságokat, és azokat cselekvési mintákká változtassa át.
Így a felnőtteknek nem kell hosszadalmas magyarázatokkal megtanítaniuk, hogyan működik a világ. Például ily módon veszi át és építi be a tudatalattijába a szeretet kifejezéseszközeit, a szülők párkapcsolati mintáját, apa-anya, férfi-nő viszonyát, kommunikációs mintáját is.
A pozitív érzelmek kifejezése
A pozitív érzelmek kifejezése és átadása talán nem okoz olyan nehézséget a szülők számára, mint a negatívé. Mégis, a szülők nem fordítanak rá annyi figyelmet, mint amennyire a gyermeknek szüksége lenne arra, hogy szeretetét kifejezni tudó, boldog ember lehessen.
Egy boldog, stabil házasságban ezeket könnyedén és észrevehetetlenül taníthatjuk meg gyermekünknek, amennyiben tudatosan figyelünk rá. Bármilyen furcsán hangzik is, egy jó párkapcsolat alapértékei pontosan megegyeznek a gyermek érzelmi nevelésének szükségleteivel.
Gondoljuk végig, hogy ezek nélkül nem működik egy jó a házasság sem: bizalom, szabadság, szeretet, odafigyelés vagy felelősségvállalás.
A szeretet kifejezésének eszközei
De mégis talán az összes közül a legfontosabb, hogy gyermekünknek megfelelően adjuk át a szeretet kifejezésének eszközeit és a szerelem képességét.
Házasságunk kiegyensúlyozott évei alatt megtaníthatjuk a megfelelő szülői mintával a férfi-nő viszonyok ideális arányát is. Az ajándékozás képességét, a házastársunkkal együtt eltöltött minőségi idő eltöltését, az udvarlás által az egymásra figyelést, az ölelgetés és simogatás által pedig a szerelem képességét.
Ezért boldog, kiegyensúlyozott házasságban élni nemcsak saját magunk érdeke, hanem a jövő generációjáért is felelősök vagyunk.
Az ilyen szemléletű nevelés sok energiát, szeretetet és toleranciát igényel a szülők részéről, de ha a gyermekre úgy gondolunk, mint önálló személyre, nem pedig önmagunk kivetítésére, akkor képesek leszünk arra, hogy gyermekünk mindig és feltétel nélkül, szabadon elmondhassa nekünk az érzelmeit. Ezáltal a szülői küldetésünk beteljesedik, és a gyermekünkből egészséges, boldog felnőtt válik.
