Szinte minden héten belefutok olyan posztokba, amelyek arról tanúskodnak, hogy a mai fiatalokban alig bújik meg némi empátia. De kit okolhatunk ezért? Szeretünk a fiatalabb generációkra mutogatni, hogy „ők már mások”, de elsősorban arra kell koncentrálnunk, kik is nevelték fel őket. Így pedig már egészen másként fest a dolog.
Láttam egy általam követett állatvédelmi szervezet oldalán, hogy egy anyuka kénytelen volt bevinni egy komplett süncsaládot a játszótérről, mert olyan szintű terrornak tették ki őket a gyerekek, hogy félő volt, nem élik meg a másnapot. Hol volt eközben a többi szülő? Kiváló alkalom nyílt volna rá, hogy természetes közegükben nézzék meg a süniket, meséljenek róluk, az életmódjukról, és ehhez nem kellett volna megfogni, főleg nem piszkálni vagy bántani őket. Ennek ellenére – a beszámoló alapján – egyetlenegy anyukának jutott az eszébe az, hogy ne hagyja annyiban a vérengzést, hanem segítsen az állatokon. El tudom képzelni, hogy ezért nem dicséretet, hanem éppen ellenkezőleg, megvetést és megjegyzéseket kapott.
A barátok is kapnak belőle
De miért várunk empátiát, figyelmet a gyermekeinktől, ha mi sem vagyunk empatikusak? És miért szeretnénk, hogy türelmesebbek, megértőbbek legyenek, ha nem tanítjuk meg nekik, milyen az, amikor nem körülöttünk forog a világ?
Az empátia kérdése rendkívül fontos a szakértők szerint, és ezt alátámasztotta egy újabb tanulmány. Sőt, megtudhatjuk belőle azt is, hogy a szoros családi kötelékek automatikusan összefonódnak a magasabb empátiaszinttel, amiből ráadásul nem csupán a családtagok, hanem még a barátok is részesülnek.
Az empátia kérdése otthon kezdődik
Tehát a szülőkön múlik minden. A Virginiai Egyetem kutatói szerint azok a tizenévesek, akik biztonságosabb, mélyebb családi kapcsolatokat ápolnak, automatikusan nagyobb empátiát mutatnak barátaik iránt a nehéz időkben. Ennek megvan az az előnye, hogy a barátok is szívesebben keresik ezeknek a tinédzsereknek a társaságát, így egyfajta segítő-támogató kör alakul ki – amiről tudjuk, milyen kiemelkedően fontos, különösen kamaszkorban. Úgy tűnik, a szoros családi kapcsolatok empatikusabbá teszik a fiatal tizenéveseket, ezzel pedig megalapozzák a gördülékenyebb kamaszkort éppúgy, mint a boldog felnőtt életet.
„Megállapításaink azt mutatták, hogy azok a tizenévesek, akik 14 évesen biztonságosnak, elérhetőnek érezték a családi környezetüket, nagyobb empátiás támogatást nyújtottak barátaiknak 16–18 éves koruk között” – mondta Jessica Stern pszichológus.
„Ezzel szemben azok a kamaszok, akik 14 évesen ennek ellenkezőjét mondták el magukról, kevésbé voltak támogatók a barátaikkal szemben, így nem is voltak olyan népszerűek ismerőseik körében sem.”
Ezt jelenti jól bánni az érzelmekkel
Egyértelműnek tűnik tehát, hogy az empátia mennyire fontos, és nem csak azért, hogy egy boldogabb és nyugodtabb jövő elé állíthassuk gyermekeinket. Az ő megítélésük, társadalomba történő beilleszkedésük, sőt még barátaik száma is függhet attól, mennyire bánnak jól az érzelmeikkel.
Sosem késő fejleszteni
Szerencsére senki sincs elkésve kamaszkorban. Igen, sokkal könnyebb azoknak a szülőknek és azoknak a gyerekeknek is, akik megfelelő, biztonságos közegben nőnek fel, és folyamatosan „adagolják” számukra az empátiát. Azonban a tinédzserek is képesek voltak fejlődést elérni, és serdülőkorban empatikus képességeik fokozatosan növekedtek.
Ugyanakkor a kutatók megjegyezték, hogy azok a tinédzserek is napról napra fejlődtek, akik már eleve magasabb empátiás készséggel rendelkeztek, tehát olyan előnyeik voltak, amelyeket a később induló társaik valószínűleg nem tudnak majd maradéktalanul behozni. Érdemes és kell is arra törekedni, hogy fejlődjön a fiatalok empátiája, mert ez olyasvalami, ami az egész életüket alapjaiban határozza meg.
Itt a segítség
A szakértő szerint az otthoni közeg, és ha szükséges, a családterápia, valamint az iskolai programok mind-mind segítik a fiatal tizenéveseket abban, hogy biztonságban érezzék magukat, és támogatást kapjanak a felnőttekkel való kapcsolataikban. Nemcsak a szülők, hanem a tanárok, a mentorok és a rokonok is felkészíthetik a tizenéveseket arra, hogy minél korábban fejleszteni, építeni kezdjék empatikus képességeiket, elmélyítsék a másokkal való törődés fontosságát.
Beszélgessünk a történtekről!
Addig pedig marad az otthoni munka, ami továbbra is a szülőkre hárul. De nem olyan nehéz ez a feladat, elég, ha mi magunk empatikusak vagyunk, és a jó példa mellett időnként egy kis mesével is szolgálunk a gyermekeknek. Erre kiváló könyveket találunk a polcokon, de a saját történetek is tökéletesek. Elmagyarázhatjuk nekik, miért voltunk előzékenyek egy idősebb nénivel, miért lettünk mérgesek (és hogyan nyugodtunk meg), miért nem álltunk le vitatkozni valakivel, miért nem ítélünk meg valakit a ruhája, a külseje alapján. Vagy hogy miért nem helyes, ha terrorizáljuk a süniket.
Forrás: Cukimamik
