web analytics

Válassza az Oldal lehetőséget

Így kezeld a hisztit szeretettel

– hét okos tanácsot mutatunk

Így kezeld a hisztit szeretettel  <br><p class='alcim'> – hét okos tanácsot mutatunk</p>

Ma már legtöbben érzékeljük, hogy a büntetés-jutalmazás alapú gyermeknevelési elképzelés a múlté, és igyekszünk kiabálás, fenyegetőzés nélkül határokat szabni a gyerekeinknek. Sokan célozzuk meg, hogy a nehéz helyzeteket egyszerűen „megbeszéljük” a gyerekünkkel, és reménykedünk a jó szándékunk és kedvességünk pozitív hatásaiban.

Aztán amikor legudvariasabb kéréseink ellenére sem hagyja abba testvére csépelését, és az ezerszeres megbeszélést követően ezeregyedjére is a földre dobja a kabátját hazaérkezéskor, a legtöbben elveszítjük a türelmünket. De akkor mi a teendő?

Ami a korlátokat igénylő helyzeteket igazán bonyolulttá teszi, az az, hogy nehezen tudunk mit kezdeni a gyerekeink kirobbanó reakcióival. Talán egyenesen tartunk tőle, hogy sírni, hisztizni, tombolni kezd, ha nem vesszük meg azt a bizonyos Túró Rudit, vagy nemet mondunk a következő mesére, és ötletünk sincs, hogyan lehetne ezt szelíden kezelni.

Hiszti, sírás, határszabás

Kép forrása: Pixabay

Most akkor ki a főnök? A gyerek vagy mi?

A népszerű vélekedéssel ellentétben döntésképtelenségünknek nem az az oka, hogy „a gyerek a főnök”, és a családi dinamika el van baltázva. Jó, ha szülőként elnézőek tudunk lenni magunkkal és egymással: ez ugyanis szimplán érzelmi kérdés. Természetes, ha el szeretnénk kerülni, hogy a gyerekünk rosszul érezze magát, illetve azt is, hogy romboló, durva, éles mondatokkal, fenyegetésekkel kelljen határokat szabnunk.

A nemet mondás ereje

Sokan azt hisszük, a „nemet” követő kiborulás a gyerekünknek rossz. A valóság azonban ennek épp az ellenkezője. Ha a gyerekünk ilyenkor földön fetrengős hisztibe kezd, sír, kiabál, elégedetlenkedik, akkor nem tesz mást, mint kitisztogatja magából az őt akadályozó feszültséget és nehéz érzéseket.

A nagy felismerés ugyanis az, hogy a túláradó érzelmek, könnyek, testi reakciók (akár remegés, izzadás, kivörösödés) mind a gyermekünk veleszületett természetes stresszoldó folyamatai, amelyek akkor tudják őt a leghatékonyabban támogatni, ha mi szülőként szeretettel mellette tudunk maradni, biztonságban tudjuk őt tartani.

Hiszti, sírás, határszabás

Kép forrása: Pixabay

Íme, hét tipp hisztis helyzetekre

1. Szelíden mondjunk nemet!

Ehetek még egy fagyit? Nézhetek mesét? Átmehetek a barátnőmhöz? A határszabás látszólag legegyszerűbb helyzetei azok, amikor elég verbálisan nemet mondani. A trükk ezekben a helyzetekben a „nem” kimondásának módjában és az utána következő percekben rejlik. Ha odafordulunk, a gyerekünk szemébe nézünk, és kedvesen annyit mondunk: „nem, kicsim, ma nem” – talán kiborul majd a bili.

A gyerekünknek nem feladata örömmel éljenezni döntésünket, és az sem, hogy mindenáron csendben maradjon. Lehet csalódott, lehet dühös. Nekünk szülőként bőven elég ilyenkor szeretettel meghallgatni a reakciókat, bólogatni, és kedvesen kitartani a „nem” mellett.

Néha a vihar során bátran megismételhetjük: „tudom, Tündérem, hogy szeretted volna, de most nem lehet”. Ennél többet nem is szükséges mondanunk, hosszas magyarázatokra biztosan nincs szükség. Sokkal többet adunk neki ilyenkor a békés hallgatásunkkal és azzal, hogy kidühöngheti a fájdalmát (akár szavak nélkül, artikulálatlan hiszti formájában!), mint ha újra és újra megkísérelnénk elérni, hogy megértse és elfogadja a döntésünket.

A cukorfogyasztás káros hatásairól szóló monológunkat ilyenkor a gyerekeink amúgy sem képesek meghallani, egész egyszerűen nem nyitott rá ilyenkor az agyuk gondolkodó része.

2. Ha kell, a testünkkel szabjunk határt

Gyakran nem elég azonban, ha csak kimondjuk azt a nemet, kellhet hozzá az is, hogy fizikailag szabjunk határokat. Amikor a gyerekeink a családi porcelánkészlet mellett kezdenek célba dobósat játszani, kifejezett kérésünk ellenére is nyomogatják a laptopunk billentyűit, vagy egymást piszkálják – nos, tapasztalatból tudhatjuk, hogy sokszor nem elég odaszólni, fejezzék be. És mivel mindegy, hányszor mondjuk el, felesleges is ezredjére megpróbálnunk.

Érdemes már a legelején közel menni, és a testünkkel határt szabni – amikor még nem idegesítettük fel magunkat azon, hogy sokadjára szólunk. Vegyük észre, hogy a gyerekeink ilyenkor már rég „megdilultak”, tele vannak feszültséggel, és nem érzik a velünk való, biztonságot adó kapcsolódást, így nem képesek maguktól leállni. Fontos nekik, hogy odamenjünk, velük legyünk, segítsünk nekik. Fogjuk meg gyengéden a kezüket, guggoljunk melléjük, és szelíd hangon mondjunk nemet.

Néha segíthet a játékosság: „Aki ilyet csinál, azt menten elkapom!” – kiálthatjuk viccesen. Erre leggyakrabban visítva kezdenek menekülni, máris nem lesz olyan érdekes a határok feszegetése, hiszen sikerült arra az igényre reagálnunk, ami a viselkedés mögött állt.

3. Helyezzünk mindenkit biztonságba!

Az sem ritka, hogy ezekben a helyzetekben a gyerekeink megpróbálnak nekünk esni vagy önmagukban kárt tenni. Ne hagyjuk! Ilyenkor szülőként a mi felelősségünk, hogy mindenkit biztonságba helyezzünk. Tartsuk őt gyengéden, de határozottan, ha ütni vagy rúgni szeretne, és közben igyekezzünk ugyanolyan szeretettel mellette lenni.

Ha kell, lépjünk egy lépést hátrébb, de ne hagyjuk őt magára, és ne tegyünk megjegyzéseket a viselkedésére. Emlékeztessük magunkat arra, hogy ez az összezavarodott kisgyerek valójában jó, és szeret bennünket, csak most épp annyira túlcsordul benne valamilyen nehéz érzés, hogy a haragját felénk irányítja.

Hiszti, sírás, határszabás

Kép forrása: Pixabay

4. Egyszerűen csak legyünk jelen, ne minősítsük őt!

Ha úgy tűnik, gyengédségünk és a szándék, hogy meghallgassuk őt, csak olajat öntött a tűzre, ne essünk kétségbe! Gyerekünk talán már régóta várta, hogy ilyen módon érzelmi nagytakarítást végezhessen, és most, hogy végre ott vagyunk neki – horgonyként az érzelmei viharában, magasabb fokozatra kapcsolva akar megszabadulni mindentől, amit elraktározott.

Ha ilyenkor képesek vagyunk magunkban tartani a megszokott mondatainkat, és egyszerűen csak jelen vagyunk, felemelő dolgot fogunk tapasztalni: a gyerekünk egyszer csak magától abbahagyja, fellélegzik, és újra kisimult önmaga lesz.

5. Tartsuk szem előtt: a gyerek nem manipulál hiszti közben!

Amikor egy gyerek néha ki-kitekint a hisztiből, sokan azt hiszik, csak manipulálni akar minket, és azt figyelni, elérte-e a várt hatást. Ha a várt hatás az lenne, hogy megvegyük azt a bizonyos fagyit, akkor ettől nem kell tartanunk, hiszen épp amiatt zajlik a nagyjelenet, mert nemet mondtunk. Csak az érzelmekre mondtunk igent!

A valóság az, hogy ilyenkor azt csekkolja, továbbra is ott vagyunk-e neki, számíthat-e ránk és a biztonságra, amit mi adni tudunk. Ne feledjük: a mi figyelmünk, szeretetünk nem olyasmi, amiért a gyerekünknek meg kellene küzdenie, ez alanyi jogon jár neki.

Hiszti, sírás, határszabás

Kép forrása: Pixabay

6. Ne feledjük, a sírásnak gyógyító ereje van!

Ismeritek, amikor nagy gonddal keresitek ki azt a kekszet a zacskóból, aminek nem törött a csücske? A szennyesből azt a bizonyos nadrágot, amin kívül nem jó semmi más? Vagy rohamtempóban mossátok el azt a kék bögrét, mert a többiből lehetetlenség inni? A gyerekeink gyakran irracionális apróságokat választanak, amin kiborulhatnak. És mivel mi szülőként szeretnénk őket elégedettnek látni, igyekszünk kiszolgálni ezeket az igényeket.

Ha tudjuk azonban, hogy a sírás valójában gyógyító és szükségszerű folyamat, mindjárt egyszerűbb lesz azt mondanunk: ne haragudj, gyönyörűm, az a nadrág most a szennyesben van, válasszunk egy másikat! Ha ilyenkor a gyerekünk kiborul, és szeretettel meg tudjuk őt hallgatni, akkor remek alkalmat kínáltunk neki a feszültségtől való megszabadulásra – és ez néha az egész napunk hangulatát megfordíthatja.

7. Tartsunk mindennap gyerekidőt!

A sírás meghallgatásán kívül van persze örömtelibb módja annak, hogy a gyerekeinket támogassuk. Az egyik ilyen a gyerekidő. Ha mindennap rászánunk akár csak 5-10 percet, hogy koncentrált figyelmet adjunk, az csodákra képes. Jó, ha ennek vannak keretei: szólunk előre, megnevezzük, hogy ez egy különleges idő, beállítunk egy órát (hogy ne az időt nézegessük közben), és odaadjuk magunkat, a lelkesedésünket ajándékba.

Ilyenkor elég annyit mondanunk: most 10 percig csak a tiéd vagyok, azt csinálunk, amit csak akarsz! És meg is tesszük: lelkesen követjük az iránymutatását, nem adunk tanácsokat, nem tanítunk, nem szedjük össze a koszos zoknit, és nem vesszük fel a telefont.

Gyerekidőt egyszerre egy gyerekkel tartunk – a megszervezés nehézségeiért kárpótolhat, hogy ez egyben a testvérharcokra is gyógyírt jelenthet. Ha naponta, újra és újra tudatosan feltöltjük a kapcsolódásraktárat, azzal elejét vehetjük megannyi, határszabást igénylő helyzetnek is. Ha ugyanis a gyerekünk kisimult, és szeretve érzi magát, nem akar majd mindenáron mindent megvetetni a boltban, törni-zúzni a lakásban, vagy kiakadni azon, hogy leckét kell írni.

 

 

Üdv

Jelenleg 7 ember olvassa a cikkeinket veled együtt.

Közösség

Hirdetés

Örökbe Fogadok Egy Ovit

A HŐSANYA rovat jószolgálati tevékenységével most Te is lehetsz egy halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) óvoda örökbefogadója. Tudj meg többet erről a kezdeményezésről!

Tovább »

Partnereink

szövegírót keresek

örökbe fogadok egy ovit