„Valamikor Barstow környékén voltunk a sivatag peremén, amikor a drogok hatni kezdtek” – a Félelem és reszketés Las Vegasban című film kezdőmondatai jutottak eszembe, amikor véget ért a családi nyaralásunk. Természetesen drogok nem voltak nálam, pusztán két család négy gyerekkel és egy kutyával nyaralni ment egy csendes, eldugott, Vas megyei horgásztóhoz, majdnem az erdő közepébe…
Mindig illúziókat kergetve vágok bele a pihenésnek, hogy elképzelem, olyan lesz, mint a filmekben. A gyerekek boldogan játszanak, a férjek csinálják a vacsorát a grillen, a feleségek mosolyogva paradicsomot szelnek a salátához, hogy mindezek után boldogan, együtt elfogyasszák az asztalnál ülve a szeretetben elkészített falatokat.
Hát ez a pillanat nem következett be. Mentesítve saját felelősségemet, a nyár egy csodás, forró hetén történt a kikapcsolódás, amikor az a meleg van, hogy minden akarattal szembemegy a fizikai test, és egyszerűen nem mozdul ki az árnyékból, csak ha ég a ház. A ház szerencsére nem égett, így mindenki lelassulva kínlódott a melegtől.
„Csak egészség legyen, és térerő!” (Emil.RuleZ!)
A meleg mellett további nehézséget okozott a térerő hiánya, és bár szívesen hallgatom azon ismerőseim véleményét, akik a csendet méltatják, vagy bírálnak, mert nem bírok ki néhány napot internet nélkül, ettől még nekem számos ok miatt szükségem van arra, hogy bizonyos információkhoz jussak adott pillanatban, legyen ez egy túraútvonal vagy a közeli mosoda elérhetősége.
Természetesen – a két család többségi akaratának eleget téve – beadtam a derekam. Érkezésünkkor a házinéni jelezte, hogy élelmiszert és cipőt ne hagyjunk elöl, mert éjszaka jöhet a sakál. Ezt a figyelmeztetést csak napokkal később dolgoztam fel, de addigra már a vaddisznó és az őzike látványának híre túl közelről ért el. (És a sakál vagy róka is megérkezett az utolsó este.)
Beszabadulni a kisvárosba
Az első nap a közeli kisvárosba rendelt szülinapi torta miatt bekocsikáztunk mi, anyukák, plusz azzal a teherrel, hogy amit mégsem sikerült magunkkal cipelni otthonról, még gyorsan pótolni tudjuk. Javaslatom, miszerint készítsünk hetimenü-listát, nem talált fogadtatásra. Ez végül is jól sült el, mert a távozás reggelén magunkkal vittük az aznapi teljes menüt négy főre, így legalább nem kellett hazaérkezés után az ételkészítéssel bajlódni.
A vágyunk legvégül egy jó bor volt, amiért igencsak meg kellett küzdeni, hogy rátaláljunk, mert a helyi kínálatok addig terjedtek, amit már nem iszok meg. (Itt ismét csak a korommal takarózhatok.) Szerettem volna a nyaralás olyan pillanatát megélni, amikor a naplementében ülve a hűs szellő fújdogál, és teljes nyugalomban, egy fröccsel a kezemben olvasok. Ezek a pillanatok külön-külön adattak meg.
Amikor rugalmas a napirend
Nálunk nem rugalmas a napirend, lehet nyár vagy tél, szünet vagy iskola. Este 8 órakor mindenki a szobájába megy, hogy legyen idő még a meseolvasásra, beszélgetésre, így már 9 óra körül alkalmunk van találkozni a férjemmel, és ha nem vagyunk hullafáradtak, még el is tudjuk mesélni egymásnak a napunkat.
A nyaralás alatt és a napközbeni melegre való tekintettel nem szabtunk határt a napnak, ami a kisebbik fiunk (8 éves) egész hetét megpecsételte. Szinte végig nyűgös volt, nagyon ingadozott a hangulata, és bármely, óvatlan pillanatban tett megjegyzés vagy cselekedet sírásba torkollhatott nála. Azt hiszem, ezt a részt mindenki pontosan el tudja képzelni.
A nyugalom szigete
A csendért mentünk, és abból sem sok jó maradt. Vagy a horgászcsaládok hajnali érkezésére, vagy a nyaralni vágyó fiatalok éjszakai, alkoholmámortól felerősödő beszélgetés- és nevetésfoszlányaira riadtam. Az utolsó estén a gyerekeket a Coco Jumbóra altattam, magamba dünnyögve, hogy másnap még legalább 200 kilométer és az ismeretlen állapotban lévő M7-es vár rám.
Az ismeretlen állapot jelentése annyi, hogy vagy lehet haladni rajta, vagy nem, és ezt nem mindig lehet még csak megsaccolni sem. A csend hátránya, hogy a legkisebb zaj is felerősödik – akár a szomszéd házak valamelyikében a vécé lehúzása.
Nem volt hiába
A férjek fáradtak voltak, de horgászélménnyel gazdagodtak. A gyerekek strandoltak, és legalább 10 percig a horgászatot is kipróbálták. A feleségek elolvastak egy könyvet egy hét alatt. A 8 éves kisfiam pedig felfedezte a már-már Ponyvaregény ötdolláros turmixát csokiízben egy olyan helyen, ahol 400 forintért lehet nagyon finom lángost enni frissen reszelt trappista sajttal. Az 1300 forintos csokiturmix valóban ízletes volt; természetesen a receptet is magunkkal hoztuk.
És már csak azt a napot vártam, amikor végre bemehetek a munkahelyemre kipihenni a nyaralás fáradalmait.
Hirdetés
