Egy átlagos napon a férfiak harmadannyi időt töltenek takarítással, mint a nők. A nőket a tisztaság jelképének tekintik,míg a férfiak talán genetikailag képtelen érzékelni a rendetlenséget maguk körül?

Ez a mítosz magyarázza azt, hogy miért nem végeznek annyi házimunkát a férfiak, mint a nők. Mikor a férfiak belépnek egy szobába, olyan, mintha nem látnák a földön összegyűlt porcicákat és a kanapén felhalmozott mosnivalót.

Viszont, egy nemrégi kutatás kimutatta, hogy a férfiak nem ’kosz-vakok’ – ugyanannyira látják a rendetlenséget, mint a nők. Őket csupán kevésbé büntetik meg, ha nem tartják tisztán a környezetüket.

Házimunka egyenlőtlenség

Az oktatásban és munkában elért hatalmas változások ellenére a nők még mindig nagyobb mértékben felelősek a házimunkák elvégzéséért, mint a férfiak.

Manapság a nők átlagosan közel 1.5 órát töltenek főzéssel, takarítással és mosással. Ennek harmada csak takarítással telik. Ezzel ellentétben a férfiak mindössze fél órát töltenek ezekkel a feladatokkal – és csak 10 perc ebből a takarítás.

Ez a “házimunka egyenlőtlenség” az idő elteltével és különböző munkák során jobban észrevehető, még akkor is, ha a nő dolgozik többet és hoz haza több pénzt. Még Svédországban is, ahol a kormányzat erősen támogatja a nemi egyenlőséget, a nők több házimunkát végeznek. A svéd nők kétszer annyit foglalkoznak otthoni munkával, mint a férfiak, annak ellenére, hogy nagyobb eséllyel rendelkeznek teljes idős állással, mint más országokban.

Egyértelműen, ha több időt töltenek házimunkával, akkor kevesebb idejük van más dolgokra, mint például az alvás, a munka vagy a pihenés.

Ugyanaz a rendetlenség

Kutatásunkban, amely nemrég került kiadásra (2019) a Sociological Methods and Research-ben, 327 különböző korú és hátterű férfit és 295 nőt kértünk meg arra, hogy elemezzenek ki egy fotót egy kis nappaliról és konyháról.

Véletlenszerűen a résztvevők egy részének egy rendetlen szoba képét mutattuk – koszos tányérok az asztalon, ruhák eldobálva – míg másoknak egy sokkal tisztább verziót ugyanarról a szobáról. Minden résztvevő csak azt az egy képet látta, majd megítélte, hogy mennyire koszos a szoba és mekkora szükség van takarításra.

Az első dolog, amit ki akartunk deríteni, hogy a férfi és nő résztvevők különbözőképpen értékelték-e a szobákat. Az elképzelések ellenére, a férfiak és nők ugyanazt a rendetlenséget látták: Ugyanannyira tisztának ítélték meg a tiszta szobát és rendetlennek a rendetlen szobát.

Eltérő elvárások

Szóval, ha a ’kosz-vakság’ nem létezik, akkor miért dolgoznak otthon többet a nők?

Valószínűleg keményebben ítélik meg a nőket, ha rendetlen az otthonuk és ezen elvárás tudata jobban motiválhatja őket, hogy többet tegyenek.

Teszteltük ezt azzal, hogy véletlenszerűen választott résztvevőknek elmondtuk, hogy a megtekintett szoba „John-é” vagy „Jennifer-é”. Ezután megkértük őket, hogy ítéljék meg Jennifer vagy John személyiségét – mennyire felelősségteljes, keményen dolgozó, hanyag, figyelmes és kedvelhető – a szobájuk tisztasága alapján.

Arra is megkértük a résztvevőket, hogy tippeljék meg mennyire ítélné meg negatívan egy nemvárt vendég őket – távoli rokonok, főnökök és barátok – és mit gondolnak, mekkora szintű felelősségget vállal Jennifer vagy John házimunka terén, ha teljes állásban dolgozik és egyedül él, ha teljes állásban dolgozik és házas gyermekekkel vagy ha házas, de otthon marad a gyermekekkel.

Itt váltak érdekessé a dolgok. A résztvevők máshogy ítélték meg a képeket annak fényében, hogy egy nő vagy egy férfi él ott. Megjegyezzük, hogy a válaszolók nagyobb tisztasági elvárásokat mutattak Jennifer felé, mint John felé. Amikor megtudták, hogy a tiszta szoba Jennifer-é, a résztvevők – nemtől függetlenül – kevésbé tisztának ítélték, és nagyobb esélyt láttak negatív reakciókra a vendégektől, mint mikor ugyanaz az a szoba John-é volt.

Mind hallottuk, hogy ’a férfiak lusták’

Arra jutottunk, hogy mind a férfiak és a nők erősen megítélik, ha valakinek rendetlen az otthona.

A tisztább feleikkel ellentétben, a rendetlen Jennifer és John jelentősen több negatív személyiségkritikát kapott és több negatív megítélésre számíthat vendégektől.

Érdekes, hogy John személyiségét negatívabban ítélték meg, mint Jennifer-ét a rendetlenebb szobáért, amely tükrözi az általános sztereotípiát, miszerint a férfiak lusták. Ennek ellenére a résztvevők nem gondolták, hogy John-t negatívabban ítélnék meg a vendégek, mint Jennifer-t, ami arra utal, hogy ’a férfiak lusták’ sztereotípia nem hátráltatja őket.

Végül, az emberek jobban hittek abban, hogy Jennifer több felelősséget vállal a takarításban, és a különbség sokkal nagyobb volt abban az elképzelt helyzetben, hogy teljes állásban dolgozik, otthon házastárssal és gyerekkel.

Az, hogy az emberek szerint nagyobb felelősséget kell vállalnia egy nőnek az otthoni feladatok elvégzésében, mint egy férfinak, függetlenül a munkájától, arra utal, hogy a nőket jobban elítélik a rendetlenségért, mint a férfiakat.

Ne ítélkezzünk

Az emberek magasabb elvárásokkal tekintenek a nőkre tisztaság terén, mint a férfiakra. Vannak nők, akik elfogadják ezt, de sokaknak ez nem a tisztaság iránti szeretet, hanem a rendetlenségi miatti megítélés az igazi probléma – és egy elképzelhető indok arra, hogy miért takarítanak megszállottan a nők, mielőtt megérkeznek a nemvárt vendégek.

A jó hír az, hogy összefogással a régies társadalmi elvárások megváltoztathatóak. Kezdhetnénk azzal, hogy kétszer is meggondoljuk, hogy megítéljük mások otthonát.

forrás: https://www.livescience.com/65875-why-men-do-less-housework.html