Egy átlagos napon a férfiak harmadannyi időt töltenek takarítással, mint a nők. A nőket a tisztaság jelképének tekintik, míg a férfiak talán genetikailag képtelenek érzékelni maguk körül a rendetlenséget?
Ez a mítosz megmagyarázza azt, hogy miért nem végeznek annyi házimunkát a férfiak, mint a nők. Mikor a férfiak belépnek egy szobába, olyan, mintha nem látnák a földön összegyűlt porcicákat és a kanapén felhalmozott mosnivalót.
Viszont egy nemrégiben megjelent kutatás kimutatta, hogy a férfiak nem „koszvakok” – ugyanannyira látják a rendetlenséget, mint a nők. Csupán őket kevésbé büntetik, ha nem tartják tisztán a környezetüket.
Házimunka-egyenlőtlenség
Az oktatásban és a munkában elért hatalmas változások ellenére a nők még mindig nagyobb mértékben felelősek a házimunka elvégzéséért, mint a férfiak.
Manapság a nők átlagosan közel 1,5 órát töltenek főzéssel, takarítással és mosással. Ennek harmada csak takarítással telik. Ezzel ellentétben a férfiak mindössze fél órát töltenek ezekkel a feladatokkal – és csak 10 perc ebből a takarítás.
Ez a „házimunka-egyenlőtlenség” az idő elteltével és különböző munkák során jobban észrevehető, még akkor is, ha a nő dolgozik többet, és hoz haza több pénzt. Még Svédországban is, ahol a kormányzat erősen támogatja a nemi egyenlőséget, a nők több házimunkát végeznek. A svéd nők kétszer annyit foglalkoznak otthoni munkával, mint a férfiak, annak ellenére, hogy nagyobb eséllyel rendelkeznek teljes idős állással, mint más országokban.
Egyértelmű, hogy ha több időt töltenek házimunkával, akkor kevesebb idejük van más dolgokra, mint például az alvásra, a munkára vagy a pihenésre.
Ugyanaz a rendetlenség
Egy kutatásban, amely 2019-ben jelent meg a Sociological Methods and Research című lapban, 327 különböző korú és hátterű férfit, valamint 295 nőt kértek meg arra, hogy elemezzenek ki egy fotót egy kis nappaliról és egy konyháról.
Véletlenszerűen a résztvevők egy részének rendetlen szoba képét mutatták – koszos tányérok az asztalon, ruhák eldobálva –, míg mások egy sokkal tisztább verziót láthattak ugyanarról a szobáról. Minden résztvevő csak azt az egy fotót látta, majd megítélte, hogy mennyire koszos a szoba, és mekkora szükség van takarításra.
Az első dolog, amit ki akartak deríteni, hogy a férfi és a női résztvevők különbözőképpen értékelték-e a szobákat. Az elképzelések ellenére mindkét nem ugyanazt a rendetlenséget látta, ugyanannyira tisztának ítélték meg a tiszta szobát, illetve rendetlennek a rendetlen szobát.
Eltérő elvárások
Szóval ha a koszvakság nem létezik, akkor miért dolgoznak otthon többet a nők?
Valószínűleg keményebben ítélik meg a nőket, ha rendetlen az otthonuk, és ennek az elvárásnak a tudata jobban motiválhatja őket, hogy többet tegyenek.
Ezt azzal tesztelték, hogy véletlenszerűen kiválasztott résztvevőknek elmondták: a megtekintett szoba Johné vagy Jenniferé. Ezután megkérték őket, hogy ítéljék meg Jennifer vagy John személyiségét – mennyire felelősségteljes, keményen dolgozó, hanyag, figyelmes és kedvelhető – a szobájuk tisztasága alapján.
Arra is felszólították a résztvevőket, hogy tippeljék meg, mennyire ítélné meg negatívan egy nem várt vendég őket – távoli rokonok, főnökök és barátok –, és mit gondolnak, mekkora szintű felelősséget vállal Jennifer vagy John a házimunka terén, ha teljes állásban dolgozik és egyedül él; ha teljes állásban dolgozik és házas, gyermekei vannak; vagy ha házas, de otthon marad a gyermekekkel.
Itt váltak érdekessé a dolgok. A résztvevők máshogy ítélték meg a képeket annak fényében, hogy az információ alapján nő vagy egy férfi élt ott. A válaszolók nagyobb tisztasági elvárásokat mutattak Jennifer felé, mint John felé. Amikor megtudták, hogy a tiszta szoba Jenniferé, a résztvevők – nemtől függetlenül – kevésbé tisztának ítélték, és nagyobb esélyt láttak negatív reakciókra a vendégektől, mint mikor ugyanazt az a szobát Johnnak tulajdonították.
Mind hallottuk, hogy „a férfiak lusták”
A tanulmány szerzői arra jutottak, hogy mind a férfiak, mind a nők erősen megítélik, ha valakinek rendetlen az otthona.
A tisztább feleikkel ellentétben a rendetlen Jennifer és John jelentősen több negatív személyiségkritikát kapott, és több negatív megítélésre számíthatott a vendégektől.
Érdekes, hogy John személyiségét negatívabban ítélték meg a rendetlenebb szoba miatt, mint Jenniferét, amely tükrözi az általános sztereotípiát, miszerint a férfiak lusták. Ennek ellenére a résztvevők nem gondolták, hogy Johnt negatívabban ítélnék meg a vendégek, mint Jennifert, ami arra utal, hogy az említett sztereotípia nem hátráltatja őket.
Végül, az emberek jobban hittek abban, hogy Jennifer több felelősséget vállal a takarításban, és a különbség sokkal nagyobb volt abban az elképzelt helyzetben, hogy teljes állásban dolgozik, otthon házastárssal és gyerekkel él.
Az, hogy az emberek szerint egy nőnek – függetlenül a munkájától – nagyobb felelősséget kell vállalnia az otthoni feladatok elvégzésében, mint egy férfinak, arra utal, hogy a nőket jobban elítélik a rendetlenségért, mint a férfiakat.
Ne ítélkezzünk!
Az emberek magasabb elvárásokkal tekintenek a nőkre tisztaság terén, mint a férfiakra. Vannak nők, akik elfogadják ezt, de sokaknak nem a tisztaság iránti szeretet, hanem a rendetlenségi miatti megítélés az igazi probléma – és egy elképzelhető indok arra, hogy miért takarítanak megszállottan a nők, mielőtt megérkeznek a nem várt vendégek.
A jó hír az, hogy összefogással megváltoztathatók a régies társadalmi elvárások. Kezdhetnénk azzal, hogy kétszer is meggondoljuk, hogy megítéljük mások otthonát.
Forrás: livescience.com
