Az úszásról mondott le az anyaságért a bajnok
- interjú Mutina Ágnes úszóval

Még mindig imád úszni Mutina Ágnes, ám inkább abbahagyta, mert csak bosszankodik amiatt, hogy a terhessége óta sokkal lassabb a vízben. Az Európa-bajnok és olimpikon kilenc hónappal ezelőtt ugrott fejest az anyaságba, és noha nem volt gond nélküli a terhessége és a szülése sem, azt mondja, élete legcsodálatosabb időszaka a mostani. Mutina Ágnes őszintén mesélt az anyaságról, a várandóssága alatti nehézségekről, a családi örömeiről, és néhány párkapcsolati titkot is elárult.

Anyamagazin: Amikor először beszéltünk, azt mondtad, elég izgalmas a mostani időszak.

Mutina Ágnes: Igen, nagyon, most álltam vissza dolgozni. Sok most a munka az úszóiskola beindítása miatt.

A: Mostanra tervezted a visszatérést?

M. Á.: Nem így terveztem, de most adódott ez a lehetőség.

A: És ilyenkor ki vigyáz a kisfiadra?

M. Á.: A nagyszülők, de van, amikor jön velem az uszodába. Még nem szeretnénk Milánt bölcsődébe adni.

Kép: Career Sport Management

A: Ilyennek képzelted az anyaságot?

M. Á.: Sok mindent gondoltam, mielőtt terhes lettem, de a valódi érzést, hogy micsoda szeretet tölt el, csak utána tudtam meg.

A: Mesélj arról, hogy milyen volt a babavárás!

M. Á.: Nagyon vártam, hogy terhes legyek. Rózsaszín ködön keresztül láttam, ahogy Petivel meghittségben várjuk a gyermekünket. Aztán kiderült, hogy terhesség és a szülés sem egy leányálom.

A: Milyen nehézségeid voltak?

M. Á.: A tizenhatodik héten iszonyatos hasfájásom volt. Egy napig teljes kétségbeesésben voltam, hogy mi lehet a bajom, amikor is kiderült, hogy vakbélgyulladásom van. A vakbélnyúlvány vége kicsit máshol volt, és ahogy a baba nőtt, begyulladt. Azonnal megműtöttek. Az operáció alatt kizárólag annyi altatót és fájdalomcsillapítót kaphattam, amennyit muszáj volt. Az első nap utána kemény volt. Nagyon fájt, de hiába könyörögtem, nem kaphattam fájdalomcsillapítót a baba miatt. Aggódtam, hogy van-e szívhang, mert akkor még nem éreztem, hogy mozog Milán. Utána kiderült, hogy ez nem is szokatlan szövődmény a várandósság alatt.

Kép: Milestones Photography/Székely-Hilóczki Barbara, Tajti Márton

A: Azt mondtad, a szülés sem volt leányálom. Mi történt?

M. Á.: A pandémia miatt a terhesség alatt nem használtak precíz ultrahanggépeket, a baba súlyát így 3500 grammra saccolták. A szülést be kellett indítani, iszonyatosan fájt, ahogyan a hosszan tartó vajúdás is. Az orvosom azt mondta, hogy szerinte ki fog férni Milán, de miután a válla beragadt a szülőcsatornába, eltört a kulcscsontja. Kiderült, hogy a korábban mért 3 és fél kiló valójában 4 és fél volt. Ennyivel született Milán. Nagyon büszke vagyok rá, hogy sikerült természetesen megszülnöm. Szerintem ez a sportolói múltamnak köszönhető, ahogyan az is, hogy nagyon gyorsan regenerálódtam, a szülés utáni második napon már nem is fájt semmim.

A: Hogyan viselted a tested változását?

M. Á.: Sokat híztam, szerintem legalább harminc kilót, és vizesedtem, ami nagyon zavart. Az utolsó hetekben mondtam a védőnőnek, hogy ha nem akar egy felhúzott kismamát, akkor ne kérje, hogy álljak a mérlegre.

A: Mennyi idő után nyerted vissza az alakodat?

M. Á.: Milán most kilenc hónapos, és körülbelül most mondhatom azt, hogy ugyanúgy nézek ki, mint a terhesség előtt. Egyáltalán nem siettettem. A szoptatás alatt pláne. Az éjszakázás és a kialvatlanság miatt egyébként is éhesebb az ember, és nem tud figyelni az étkezésre. Szerintem mostanra rendeződtek a hormonok is.

Kép: Milestones Photography/Székely-Hilóczki Barbara

A: A férjeddel való kapcsolatodban milyennek élted meg a terhességet?

M. Á.: Peti nem hiú, és nem érdeklik a külsőségek, nem zavarta, hogy meghíztam. A kapcsolatunkat azonban megviselte, mert a babavárás alatt nem nőként nézett rám, bár nekem sem volt kedvem a házasélethez. Volt egy-két félresikeredett közeledésünk, de aztán feladtuk. Szerencsére a szülés után visszarázódtunk.

A: Peti milyen apa, sokat segít a baba körüli teendőkben?

M. Á.: Nagyon keveset volt velünk az elején. Miután a Covid miatt elhalasztották az olimpiát, a fiunk születése utáni fél évben három hónapig nem is volt itthon. Kezdetekben azt éreztem, hogy be van feszülve, nem merte elaltatni sem, most viszont már teljesen részt vesz a baba ellátásában. Milán rajong érte. Akár rá is lehet hagyni egy egész estére.

Kép: Tajti Márton

A: És éltél is már ezzel a lehetőséggel?

M. Á.: Négy hónappal a szülés után volt a legjobb barátnőm lánybúcsúja, akkor Peti és az anyósom vigyázott Milánra. Most nyáron az esküvőjükön már Petivel kettesben voltunk, akkor a nagymamánál aludt.

Kép: Milestones Photography/Székely-Hilóczki Barbara

A: Nincs ilyenkor lelkiismeret-furdalásod?

M. Á.: Nincs, mert tudom, hogy jó kezekben van. Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott legyek, ki kell fújnom magam, szükségem van egy kis kikapcsolódásra.

A: Akkor jut időtök közös programokra a férjeddel?

M. Á.: Nagyon fontos, hogy kettesben is legyünk. Ilyenkor moziba, reggelizni vagy vacsorázni megyünk. Nagy szerencsénk van a nagyszülőkkel. Peti anyukája nagyon fiatal, az én szüleim fizikailag kevésbé bírják, de majd ha önjáró lesz Milán, akkor ők is jobban besegítenek. Egyébként ha kimozdulunk Petivel, mindig azon nevetünk, hogy habár nincs velünk a kisfiunk, akkor is csak róla beszélünk.

Kép: Tajti Márton

A: Mesélj Milánról!

M. Á.: A születése utáni első pár hónap sokkal nehezebb volt, mint amire számítottam. Nagyon sokat szenvedtünk az esti altatásokkal, szerintem neki átcserélődtek a nappalok és az éjszakák. Ezer és egy könyvet elolvastam a témával kapcsolatban, rengeteg Facebook-csoportban benne vagyok, esküszöm, érdekel, hogy mások hogyan csinálják. Amikor az egyik éjszaka tízszer kellett felkelni hozzá, azt mondtam Petinek, hogy ezt én nem bírom tovább. Gyakorlatilag rajtam, a mellkasomon aludt. A harmadik hónap után minden megváltozott, a kulcscsontja is teljesen összeforrt, és már semmilyen problémát nem okoz. Az azóta eltelt nyugodt napok kárpótolnak az első két nehéz hónapért.

Milestones Photography/Székely-Hilóczki Barbara

A: Anyatejes baba?

M. Á.: A kulcscsonttörés miatt nehezen szopizott, nagy fájdalma volt az első két hónapban. Üvöltve kelt fel alvásból is, mert akkor is megfeszült, és le is volt tapadva a válla. Emiatt sokat jártunk Dévény-tornára, és szoptatási tanácsadó véleményét is kikértük. Végül négy hónapig sikerült szoptatnom, aminek nagyon örülök.

A: Lesz kis tesója Milánnak?

M. Á.: Petinek és nekem is van testvérem, úgyhogy mindenképpen, de még nem most. Szeretném, ha még egy ideig csak Milán lenne a középpontban. A nővérem nagyobbik gyereke most négyéves, és olyan szépen segít és odafigyel Milánra, hogy szerintem pont ideális a három-négy év korkülönbség.

A: Majdnem elfelejtettem: hogy állsz most az úszással?

M. Á.: Imádom, de abbahagytam, mert sokkal lassabban haladok, és csak felidegesítem magam. Biciklizni nagyon szeretek, és télen infrashape-ezek. Olyankor egyedül vagyok, YouTube-videókat nézek és podcastokat hallgatok.

Tajti Márton

A: Hogy tervezitek, Milán fog úszni?

M. Á.: Milán imádja a vizet, de nem megyünk vele babaúszásra. Azaz egyszer kipróbáltuk, de túl sok fejlesztésnek éreztem már, hiszen jártunk Dévény-tornára is. A babaúszást egyébként jónak tartom, mert egyrészt mélyíti a szülő és a baba kapcsolatát, másrészt fejleszti a gyermek mozgáskoordinációját is. Milánnál viszont gyorsabban történtek a mozgásfejlődések, hat hónaposan már állt. Szeretném, ha a saját ütemében fejlődne, ez az idegrendszerére is hatással van. Egyébként sem muszáj úszónak lennie, mert ez csak extra teherrel és megfelelési kényszerrel járna.

A: Mik a jövőbeni terveid?

M. Á.: Az első számú most az úszóiskola beindítása.

A: Milyen tanácsot adnál az anyáknak?

M. Á.: Elsőként azt, hogy tervezzék meg a terhességet, legyen a testük felkészült állapotban. Ne fogyókúráztassák magukat, de persze azért a túlsúly akadály is lehet. És merjenek kimozdulni a babával. Persze az elején nagyon nehéz összekészíteni a babaholmikat, de ma már pikk-pakk összepakolok, és elindulok Milánnal. Akár autóval is, hiszen a kezdeti sírós utak után végre most már nyugodtabban utazunk.

Az anyamagazin.hu-n közzétett cikkek és képek szerzői jogi védelem alatt állnak, azok kizárólag a kiadó írásbeli engedélyével használhatóak fel, többszörözhetőek a nyilvánosság felé. A cikkek szemlézése (rövid kivonat készítése) a forrás megjelölésével és az eredeti linkre való hivatkozással, a képek átvétele nélkül megengedett. Az átvétel során az Anyamagazin nevét és az írásra mutató linket a cikk elején, jól látható formában kell elhelyezni.

Balla-Szabó Viktória

Hirtelen haragú, de gyorsan megbocsátó, és utána ölelgető, szeretgető édesanya vagyok. Hiszem, ha a szívünket kinyitjuk, szeretettel fordulunk a világ felé, és megtanulunk a jelenben élni, akkor leszünk igazán boldogok. Az önzetlen segítség híve vagyok. Ezeket tanulom mindennap.