„Anya, azt mondták az óvodában, hogy nincs is Mikulás!”, „Anya, hogy tud olyan magasan repülni a szánján a Télapó?”, „Anya, a Mikulás hogy járja körbe a világot egy éjszaka alatt?” – szülő legyen a talpán, aki ezekre a kacifántos gyermeki kérdésekre azonnal tudja a választ. De egyáltalán van-e ezekre jó felelet? Stáhly Katalin pszichológust, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány NEMECSEK programjának egyik vezetőjét kérdeztük.
Szülőként megannyi váratlan kérdés érhet bennünket, pláne akkor, ha gyermekünk óvodás. Így van ez akkor, ha a 4-5 évesek csodaváró mesevilága találkozik a felnőtti racionalitással. E kettő pedig annyira távol esik egymástól, hogy a felnőtteknek nehezükre esik még végiggondolni is azt, hogy hogyan válaszoljanak jól.
Gyermeki varázslat
Miután az ünneplést a helyi hagyományokon túl a családi tradíciók és a család hitvilága határozza meg, a gyermeki kérdésekre így nincsenek előre megírt, jól működő válaszok.
„A gyerekeknek szükségük van erre a varázslatra, arra az érzésre, hogy eljön hozzájuk is a Mikulás és a Jézuska. A csodákkal teli várakozás, a mese és a fantázia még része az óvodások valóságérzékelésének, így nem hazudunk azzal, ha segítünk nekik ezek megélésében” – mondta Stáhly Katalin pszichológus.
Szülői bűntudat
Van, hogy azt érzi egy szülő, hogy hazudik, ha engedi hinni a gyermekét a Mikulásban és a Jézuskában.
„Ez nem hazugság, csupán azt kell végiggondolnunk, hogy ugyanazt a varázslatot igyekszünk megteremteni, amiben gyermekként nekünk is részünk volt. Ez hozzátartozott az ünnephez akkor is, amikor mi voltunk gyerekek, és most is, amikor a mi gyerekeink kicsik. Egyébként pedig miért ne létezhetne tényleg a Mikulás?” – tette hozzá Stáhly Katalin.
Segítsünk benne maradni
Noha a 4-5 évesek még hisznek a mesékben, a kisiskolásokban már valóban támadhatnak kételyek. Ha nekünk szegezik a kérdést, hogy tényleg létezik-e a Mikulás, akkor jó, ha nem hideg zuhanyként és tárgyilagosan zúdítjuk rájuk, hogy nincs se Mikulás, se Jézuska.
„Amíg tudjuk, tartsuk fenn a varázst, amiben egyébként a nagyobb gyerekek is benne tartják, billegtetik magukat. Ha valamelyest realizálódik is bennük, hogy talán lehet, hogy nem pont úgy van Mikulás, mint ahogyan ők ezt eddig gondolták, a varázslat megmaradhat azzal, hogy bevonjuk őket az ünnepi készülődésbe. Azzal, hogy együtt díszítjük fel a lakást, mesélünk nekik Szent Miklós legendájáról és a Jézuskáról, fényt viszünk, misztikumot csempészünk az adventi várakozásba” – magyarázta a szakember.
Becsapott gyerekek?
Noha természetesen előfordulhat, hogy a gyermekek becsapva érzik magukat, ha kiderül számukra az igazság, de a düh általában nem közvetlenül a szülőnek szól. A gyermeki rossz érzések sokkal valószínűbb magyarázata az, hogy a 9-10-11 éves korúak gondolkodása, világa már átlép a fantáziából a valóságba, aminek következménye tulajdonképpen a Mikulás– és Jézuska-hit összeomlása is. Ez az, amire haragszanak igazán.
Fenyegetés a Mikulással
Hányszor hallottunk már olyat, vagy talán ki is mondtuk, hogy „ha nem leszel jó, nem jön el hozzád a Mikulás”? Ez a mondat rendkívül káros – máris eláruljuk, miért.
„A mese és az ünneplés alanyi jogon jár minden gyereknek, a Mikulással való fenyegetés nem lehet a nevelés eszköze. Mint ahogyan virgácsot sem kell kapnia a rossz gyereknek, mert egyrészt rossz gyerek nincs, másrészt pedig a csodát és az ünnepi örömet nem szabad beárnyékolnia semminek, még egy nevelési célzattal adott virgácsnak sem.”
