Az örökmozgókon kívül van még egy dolog, ami folyamatos mozgásban van. Kitalálod? Naná, hogy a gyerekszáj! Ami tényleg mindig jár, az ébredéstől az álomba merülés pillanatáig. De mi más is tudná annyira megédesíteni, „könnybe lábasztósan” vidámmá tenni a napjainkat, mint a gyermekeink őszinte kérdései és megállapításai? Csemetéink aranyköpéseiből most egy jó nagy csokorra valót gyűjtöttünk össze.
Amikor az ember lánya már fáradtságában, kínkeserves napi küzdelmében azt érzi, legszívesebben szálanként szabadítaná meg a fejét a hajtól, akkor jön egy édes, csengő-bongó hang. A gyermeké, a tiszta gyermeké, aki az életbölcsességeit olyan szívet melengetően, a világ leghatározottabb módján osztja meg a nagyérdeművel, hogy az ember lánya bizony rájön, ez az élet értelme. Aztán az ember lánya, akit történetesen anyának hívnak, jókat nevet, mert a csicsergő gyerekszájakat mindig elhagyja valami igazán vicces. Például ezek:
„Majd ha sok pénzem lesz, veszek magamnak egy Audit és egy férjet, de az vékonyabb lesz, mint apa.”
Zsófia (8)
3 és 4 éves tesók Frédi és Bénit néznek:
„Képzeld, Gyurka, Frédi nősember!”
Dani (3)
„Anya, te szebb vagy, mint Rita Ora… Annyira ronda az a nő!”
Rebeka (13)
„Volt egy nagy pipacs a szememben, kivettem.”
Illés (3)
„Anya, azt álmodtam, hogy régen szép voltál.”
Simon (7)
„Fürdés után:
– Anya, most már mindig ilyen ráncos marad a kezem?
– Nem, ha türelmesen vársz, szépen ki fog simulni!
– Oké, anya, akkor szólok a nagyinak, ha türelmesen vár, neki is biztosan ki fog simulni a keze.”
Helka (2,5)
„Miért állunk ilyen lassan a piros lámpánál?”
Frici (6)
„Anya, neked hova lett a kukid? Elvitte a fogtündér?”
Zalán (3)
„Olyan rosszat álmodtam, hogy 12 éven aluliaknak nem ajánlott.”
Lola (6)
„A fiam kb. 3 éves lehetett, a szavakat még igencsak beszédhibákkal ejtette. Az égre nézve észrevettünk egy sárkányrepülőst, amelyet mi, az egyszerűség kedvéért, paffnak neveztünk el. Ekkor az én kisfiam a következőt kiáltotta:
– Anya, anya, nézd, fasssz!”
Bence (3)
„Anya, a nagyi szülei ugye meghaltak? Akkor ő most árva, igaz? Anya, miért nem fogadjuk örökbe nagyit?”
Peti (11,5)
„Sógorom fogott egy siklót a Balcsin a gyerekeknek, mire az akkor 4 éves unokahúgom rohan hozzánk üvöltve:
– Képzeljétek, a Papa megfogott egy vizes csiklót!”
Réka (4)
„A Patrícia nekem olyan jó kislány, mint teli tökmag a dióban.”
Áron (5)
„A boltban árulók dolgoznak.”
Lola (9)
„Este fél 10-kor:
– Beni, kérsz még almás pitét?
– Nem, én már csak alváspitét kérek.”
Beni (5)
„Kislányomtól kérdezi a mama:
– Te mikor látogatod meg a mamát?
Válasz (fontoskodva):
– Később, mama, később!”
Annaróza (2,5)
„Anya, nem eszem meg az uborkát, mert nem elegáns. Egyszerűen nem illik hozzám.”
Villő (5)
„A fiam úszás után boldogan ugrik a nyakamba:
– Anya! Képzeld, vízibusz vagyok már!
Később kiderült, hogy az edző vízbiztosnak nyilvánította őt.”
Dani (4)
„A négyéves Emma racionalizálja a világot:
– Véres csepp = Béres csepp
– Kolbászos uborka = kovászos uborka
– Gondok úr = gondnok úr”
Emma (4)
„Egyszer megkérdeztem a fiam, mi az, hogy egyenlő. Mutattam neki a két hüvelykujjam, hogy ezek egyenlők. Ezután gondoltam egyet, és felmutattam neki két-két ujjam, hogy ez mennyi szerinte. Azt mondta, kettenlő. Végül is teljesen logikus.”
Peti (5)
„Anya, olyan régen volt rajtad ez a cipő… Még nem nőtted ki?”
Barnabás (8)
„Nyár végén, a réten.
– Anya, mi ez a sok nagy kerek?
– Szalmabála, fiam.
– Szalonnabálna??? De az a vízben lakik, anyaaaa!”
Szilárd (4)
„A kisfiam beszélni tanult. Sétálunk az utcán, és megláttam egy pillangót:
– Nézd, kisfiam, pillangó! –, erre ő: – Pinaló, pinaló!”
Ethan Zsolt (2,5)
„Kislányom kapott Barbie-kat és persze minden féle-fajta kiegészítőt (ruhákat és lotyócipőt – ez utóbbi édesapja szájából hangzott el). Este, amikor lefekvéskor jönnek a világmegváltó gondolatok, egyszer csak megkérdezi:
– Anya! Szerinted a fogtündérnek is van lotyócipője?”
Abigél (4,5)
„Autóban: – Aci, menjünk már gyorsabban! Ettől a lassan menéstől megfájdul a pocim.”
Adél (2,5)
„A legnagyobb dugóban ülünk, a férjemmel a vérnyomásunk az egekben emiatt, de csendesen tűrünk, max. néha morgunk, hogy ennél zöldebb már nem lesz… Mire végre úgy látszik, sikerül elindulni, megkönnyebbülten felsóhajtunk.
Erre a lányom:
– Fasza…!
(5 éves múlt, de a hallássérülése miatt a beszéddel küzdünk, és hónapok óta kínzom napi szinten, hogy végre tiszta legyen az az „f” hang. Akkor és ott nem tudtam, hogy leszidjam, hogy csúnyán beszél, vagy büszke legyek, hogy végre olyan tisztán mondta ki az „f”-et, mint még soha.)”
Zsebi (5)
Kattints a Podcast hallgatásához!
