A suliban a fiamék angyalkásat játszanak az utolsó két hétben. Szokásos módon húztak neveket, de nem valami tárgyi ajándékot kell görcsösen kitalálniuk, aminek aztán vagy örül a másik gyerek, vagy nem, hanem különösen figyelmesek, előzékenyek, kedvesek ebben az időszakban az illetővel. Az utolsó napon lehull a lepel, kíváncsi vagyok, eltalálják-e, kinek ki volt az „angyalkája”. Nekem nagyon tetszik az ötlet. Évek óta igyekszem a karácsonyból valami tényleg élhetőt, jót és jelentéstelit kihozni. Mindenki rohan, kimerült, görcsöl, hogy minden klappoljon, és sok esetben inkább nyűgként fogják fel a decemberi mizériát, mint örömforrásként. A gyerekek közben hosszú listákat írnak, hogy aztán legalább 10 percig boldogok lehessenek a fa alatt, a játékboltok pedig tartják a markukat.
A karácsony sok gyerek számára a szerzés és birtoklás örömét jelenti. A listán többnyire tárgyak vannak, hosszasan vágyakoznak, az öröm mégsem tart tovább néhány percnél. Kutatások bizonyítják, minél inkább dúskálunk az anyagi javakban, annál kevésbé tudjuk azokat értékelni. Az új tárgyak megkaparintása serkenti az agy dopamintermelődését, ami, ha úgy tetszik, a jutalomérzet belső „drogja”. Ezért is olyan jó kapni, szerezni, birtokolni. Másrészt minden karácsonyi gyerekálom mögött találunk valami mélyebb vágyat is, aminek kielégülését a tárgy ígéri. Például láttam, hogy a reklámban a kisgyerek a szüleivel játszott boldogan. Talán velem is több időt töltenek majd, ha lesz olyanom. Vagy a legnagyszájúbb fiúnak van ilyen játéka, hátha én is menőbb leszek, ha kapok végre egyet. De persze ettől még nem játszanak velem többet, és a menőség érzése is mulandó. Ahogy az egyik tárgy iránti vágyunk kielégül, azonnal helyébe lép egy újabb. Kapcsolódás, elismerés, feltétel nélküli elfogadás, biztonság. Valójában ezek után sóvárognak a gyerekek. Ezek nélkül semmi értelme az ajándékoknak.
Apró változtatásokkal segíthetünk a kicsiknek, hogy az alaplapjukra valami olyasmi kerüljön, aminek sokkal több köze van a karácsony valódi értelméhez:
1. Hosszú lista helyett négy ajándékot gondolj ki! Ebből csak egy legyen boltban vásárolható tárgy, a másik legyen egy könyv, ami érdekli, a harmadik valamilyen együtt átélhető élmény (egész nap társasjátékoztok, és pizzát rendeltek, vagy elmentek az állatkertbe, bármi), a negyedik pedig olyan ajándék legyen, amit ő adna szívesen valaki másnak, aki fontos a számára. Ha a meglepetést is szeretnétek, hogy szerepet játsszon, adhat több opciót minden egyes pontra.
2. Már az adventi naptárat átalakíthatjátok. Nem csak tárgyak kerülhetnek bele. Nagyon szívmelengető dolog, ha a családtagok néhány cetlire leírják, mit szeretnek leginkább a gyerekben. Kicsik számára persze érdemesebb lerajzolni. De kerülhetnek rejtvények, közös játékidő, élmények is a naptárba. Nálunk tavaly is és idén is válogatott mémekkel, szóviccekkel teltek meg a kis dobozok, jó érzés reggel röhögéssel indítani.
3. Dobjatok mindent félre, amihez nincsen kedvetek, ami nyűg, muszáj vagy illik! Tényleg. Csak gondolj bele az egész hercehurca abszurditásába. Ha egy marslakó kívülről figyelné, amit csinálunk, lenne egy pár kérdése. De válaszolni úgysem tudnánk rájuk. Lehet poros lakásban ünnepelni, paradicsomos tésztával. Kipróbáltam, és garantáltan nem dől össze a világ!
4. Az „angyalkázás” otthon is megvalósítható. Mi lenne, ha ebben az időszakban nevetnétek azokon a dolgokon, amin amúgy össze szoktatok veszni?
5. Játsszatok szeretetjátékokat! Mindennap. 10 perc összebújás a kanapén, agyonpuszilgatás a szőnyegen. Üldözd a szereteteddel a kicsit, tapadj rá, hadd kacagjon! Nincs szüksége a gyerekeknek a legmenőbb játékokra ahhoz, hogy boldogok legyenek. Ők csak azt hiszik, hogy jobban fogják magukat érezni tőlük. A szerzés öröme mulandó.
Pethő Orsolya pszichológus
