Távol áll tőlem az anyai elbizakodottság meg a hurráoptimizmus, igazából iszonyat nehéz napunk volt. De csak azért is végiggondoltam, hogy az elmúlt időszakban hányszor éreztem azt, hogy most valamit nagyon jól csináltam anyaként. Lesz mit előhúzni az elkövetkező nehéz napokon az agyam kis hátsó polcáról, vigasztalásnak.
Akkor lássuk, mikor is éreztem magam szuper anyának – talán neked is segít.
Amikor a hangos üvöltésből relatív rövid idő alatt szelíd hüppögés lesz
Igen, van az a hiszti, amitől eldobom az agyam, és csak az idő segít (nekem is). És van olyan, amikor halkan suttogva, vagy ezekből a tippekből egyet előkapva sikerül megvigasztalnom az óvodásomat, és a „látod, már nem is sírok” lesz a végszó, és engedelmesen odaül a vacsoraasztalhoz.
Amikor egy egyszerű trükkel sikerül lebeszélnem arról, hogy a nem vízálló cipővel ugorjon a legnagyobb pocsolyába
Igen, nem a gumicsizmát vettük fel az eső utáni sétához (sz.r anya), de lebeszéltem róla, hogy megfürödjön benne (szuper anya). Mi volt a trükk? Ez nem mi a pocsolyánk, nem ugorhatunk bele! Látod ott azt a kicsit? Az a miénk! És még örültünk is, hogy van saját tócsánk, és pár csepp esővízzel megúsztuk.
Amikor sikerül olyat az asztalra tennem, ami mindenkinek ízlik
„Anya, máskor is csinálj nekem ilyet, légy szíves!” – Kell ennél több?
Amikor a tesók eljátszanak együtt
A kicsi 9 hónapos, még nem igazán partnere a nagynak, de vannak délelőttök, amikor hagyja, hogy beszálljon ő is például az építőkockázásba (vagyis püfölje a földhöz a nagyobb darabokat), és közben időnként rájuk pillantva, de mégiscsak ki tudom takarítani a fürdőszobát.
Amikor egyszerre alszanak
Azt hiszem, ez a legnehezebb, bár nekem örök keresztem az alvás-altatás. Baromi nehéz összehozni, hogy a kicsi második alvása egybeessen a nagy délutáni csendes pihenőjével. Ám amikor egyszerre hortyog a kettő, nem csak azért vagyok boldog, mert van egy kis énidőm, hanem mert ezt legalább olyan csúcsteljeseítménynek érzem, mint egy olimpiai aranyat – többgyerekesek, azt hiszem, ezt át tudják érezni.
Amikor ilyeneket mondanak
Szuper anyának érzem magam minden egyes alkalommal, amikor pusziért, ölelésért jön a három és fél évesem, és azt mondja: „Szeretlek, anya! Te vagy a legjobb.”
Ezt olvastad már?
