Az óvodai beszoktatás kihívást jelent mind a szülőknek, mind a gyermekeknek. Ráadásul az idei évben zömében olyan kicsik kerülnek az intézményekbe, akik a koronavírus- járvány miatt ezidáig nem éltek közösségi életet és kortársaikkal is csak ritkán találkoztak. B. Szirtes Dóra, Ösztönanyu, Montessori pedagógus öt hasznos tanácsának segítségével hatalmas lépést tehetnek a szülők a zökkentőmentes beszoktatás felé.
Névjegy
B. Szirtes Dóra, az Ösztönanyu közösség alapítója, óvodapedagógus, akkreditált Montessori pedagógus, két gyermekes édesanya. Úgy véli, a gyermekek a leghatékonyabban a tapasztalatszerzés útján, indirekt módon tanulnak, ennek lehetőségét pedig az „akkor és most” szemlélet szerint, az adott szituációban, a gyermek fogékony időszakában kell megragadni. Hiszi, hogy az édesanyák tudják a legjobban, mire van szüksége a gyermeküknek, csupán jó eszközöket, módszereket, irányelveket kell a kezükbe adni annak érdekében, hogy saját képükre formálhassák azokat.
Napirend és hangolódás
Rendkívül fontos, hogy időben, az óvodakezdés előtt megkezdjük a ráhangolódást. Ebbe beletartozik az óvodáról való beszélgetés, az önállósodás elősegítése (pl. ovis táska bepakolása, felöltözés) és a reggeli indulás is. A reggeli indulás kritikus pontja az intézménykezdésnek; egy rosszul indult, kiabálós, sietős reggel mindenki napjára rányomja a bélyegét.
Érdemes már napokkal vagy akár egy héttel ovikezdés előtt reggelente felébreszteni és elkészülni a gyermekkel, majd egy rövid utat megtenni, akár bevásárolni, a játszótérre, vagy csak levinni a szemetet, így láthatjuk azt, hogy mennyire jól határoztuk meg az indulás idejét. Elképzelhető, hogy a kicsi a vártnál rövidebb idő alatt is el fog készülni, így elegendő később felkelni, azonban ennek ellenkezőjét is tapasztalhatjuk. Ha minderre még a beszoktatás előtt fényderül, jókora adag stressztől és türelmetlenségtől tudjuk megkímélni magunkat és a gyermekünket.
Az idő kézzel foghatóvá tétele
A gyermekeknek nagy nehézséget jelent, hogy számukra az idő „nem létezik”. Azonban, ha kézzelfoghatóvá tesszük számukra, biztonságban fogják érezni magukat akkor is, amikor nem vagyunk mellettük, hiszen tudni fogják, mikor megyünk értük. Ahhoz, hogy ezt biztonsággal megtanulják, vizuális eszközöket kell használnunk az otthonunkban, ami segíti őket abban, hogy lássák, a napirendjükben mi miután következik.
Ebben hatalmas segítség lehet egy hetirend tábla, amiben kis piktogramokkal, rajzokkal szemléltetjük az egymás után következő eseményeket, azaz az idő múlását. Ha tudják, mikor van az „ebéd után jövök érted”, könnyebben elválnak, és az óvodai eseményekre fognak koncentrálni ahelyett, hogy egyfolytában minket várnának.
Rutinos, de szeretetteljes elköszönés
Az elválásra a szülőknek is fel kell készülniük lélekben. Akkor és ott, elváláskor azonban nem szabad húzni az időt, pontosan úgy kell tenni, mintha csak a nagyszülőknél hagynánk a gyermeket, azaz egy kialakított rutin szerint búcsúzni: egy puszi, egy ölelés, mikor jövök és már megyünk is. Fontos: minél több a „csak még egy” (ölelés, puszi, simogatás stb.), annál bizonytalanabb gyermeket hagyunk ott, ezért ezt kerüljük el. Az ígéretünket pedig tartsuk be!
Akkor érkezzünk, amikorra ígértük a gyermeknek (például ebéd után, alvás előtt, stb.) és fontos, hogy ezt az is tudja, aki vigyáz rá! Ha késnénk a megbeszéltekhez képest, jelezzük az intézménynek, és kérjük, hogy szóljanak a gyermeknek is. Ha pedig reggel még bizonytalan a délutáni érkezésünk, két opciót és támpontokat adjunk a gyermeknek (például „Ébredés után vagy uzsonna után érkezem, napközben derül ki. Ha uzsonnáig nem érek ide, akkor biztosan tudhatod, hogy már az udvaron leszel, mire ide érek.”)
Nyunyóka otthonról
Annak ellenére, hogy az óvodapedagógusok és a dadusok mindent megtesznek majd annak érdekében, hogy elfeledtessék gyermekünkkel az elválást, szüksége lehet egy biztonságot nyújtó tárgyra, amibe akkor is tud kapaszkodni, amikor nem vagyunk vele. Ez lehet egy plüss, egy ruhadarab, de akár egy fénykép is a családról. Fontos, hogy egyetlen darab ilyen tárgyat vigyen magával és ő döntse el, hogy mi legyen az.
Bizalom az óvónő és az intézmény felé
Gyermekünk feltétlen bizalommal van felénk, bármiről is legyen szó. Akkor fog tudni könnyen beilleszkedni, ha megbízik az óvónőben, ehhez viszont éreznie kell azt, hogy mi is bizalommal vagyunk a pedagógus felé. Bátran meséljünk neki saját ovis emlékeinkről, arról, hogy milyen volt a mi óvó nénink, hogyan játszottunk vele, hogyan vigasztalt meg bennünket, amikor kicsit szomorúak voltunk. Annak, ha személyes problémánk van az óvónővel, sose adjunk hangot a gyermek előtt, és törekedjünk az asszertív kommunikációra!
Kattints a Podcast hallgatásához!
