„Nem finom”, „szeretem, de most nem kívánom” – válaszolj őszintén: tízes skálán téged mennyire bosszantanak anyaként ezek a mondatok? Ha ötnél nagyobb számot mondtál, akkor te aztán meg fogod érteni azt a 25 édesanyát, akiknek a csemetéi válogatott kifogásokat keresnek azért, hogy ne kelljen benyelniük anya főztjét. Készülj, vicces tartalom következik!
Anyák meséltek őszintén arról, mi az a gyermeki mondat, amitől az étkezőasztalnál összerándul a gyomruk.
„Nálunk nincs olyan, hogy nem finom, hiszen ha ismeretlen vagy a gyereknek nem tetsző étel kerül a tányérra, meg sem hajlandó kóstolni.”
Krisztina
„Mákos tésztát kér mák nélkül. Ha nincs ott mellette egy tálban a mák, nem eszi meg a tésztát.”
Kornélia
„A miénk még csak kb. 20 szót mond, de ami nem tetszik neki, azt különrakja az etetőszék tálcáján a kis pohártartó karikába, és közli, hogy Tüttttyi. Ő Tücsi. A kutyánk.”
Nikolett
„Nálunk diplomata lesz a gyerek: nem azt mondja, hogy nem finom, hanem ezt most nem kérem, majd később megeszem (később nem eszi meg, mert: meghagyom apának, tudom, hogy ő mennyire szereti) – alkalmazandó minden ételre, ami nem kifli, nokedli, virsli, bolognai vagy pörkölt nokedlivel. 9 éves, nagyjából amióta beszélni tud, alkalmazza ezt a technikát.”
Zsuzsanna
„Kicsit hagyok vacsorára.”
Judit
„Anya, ez nagyon finom! Inkább meghagyom neked.”
Szilvia
„Nem kóstolom meg, mert félek tőle. Félek, hogy nem ízlik!”
Gabi
„Amikor a fiam még kicsi volt, talán 2 éves, sárgaborsó-főzeléket csináltam fasírttal. Kiszedtem neki a kistányérjába. Nézi a tányért, majd engem. Újra a tányért, és sokkos állapotban azt mondta: nem kell kaka, nem eszek kakát. Ez jutott eszébe a főzelékről. Nem tudtam megállni, hogy ne nevessek. Azóta sem tudtam vele még csak megkóstoltatni sem, pedig azóta már meg is nősült.”
Ilona
„A legtöbb kajára ezt mondja 5 éves kora óta: »Ezt nem szeretem, de ha majd felnőtt leszek, biztos meg fogom enni, de most köszönöm, nem kérem.«”
Ibolya
„Nálunk nem lehet elfelezni semmit, a nagyfiam nem eszi meg úgy, még a kedvenc nasikat se, se egy fánkot, kekszet stb. Miért? »Sajátot akarok!« – ez a válasz.”
Renáta
„Mert rosszul vágtam fel, nem alulra nyomtam a majonézt, hanem a ketchup tetejére, »én nem ezt kértem« (pedig de), »ez nem hús« (pedig az), »túl meleg«, »ezek meg mik már rajtaaaaaa?« (zöldfűszer), nem neki szedtem először, nem jól raktam rá a kakaót, nem jól tekertem fel a palacsintát, nem a vonalig töltöttem a vizet, nem addig a vonalig, a másikig, a dédi jobban csinálja, a mama is, az oviban is. Sorolhatnám, nekem miért ízlik egyre jobban a bor (is).”
Diána
„Nálunk a leánykám mindössze az állaga miatt nem eszi. Ami krémes, krémes-darabos, és ha netán a szájába tudtam erőltetni egy kis kanállal, akkor öklendezik, mintha valami rohadt csirkebelsőség-darabokkal kínálnám…”
Virág
„Nálunk régen mindig szendvicset kért, de egyben nem ette meg, csak külön-külön. Most kér krumplis tésztát krumpli nélkül, túrós tésztát túró és tejföl nélkül. És sorolhatnám. Egyszerűen azt mondja: »fújj, azt biztos, hogy nem eszem meg«, az indoklás az, hogy büdös.”
Rita
„A sajtot nem szereti, csak a reszelt sajtot.”
Szilvia
„A lányom nem szereti a paradicsomot, de a bolognai az egyik kedvence, ketchuppal eszik szinte mindent (na nem mintha sok mindent megenne). Nem szereti a tojást, a bundás kenyeret igen. Csak a reszelt sajtot eszi meg. Ha a mirelitpizzát megsütöm, nem eszi meg, ha becsöngetek, és a bácsi hozza, igen. Nem eszi meg a sült krumplit, de a mekis sült krumplit igen (itthon is, ha azt mondom, hogy mekis krumpli, és nem sült). Nem eszi a spenótos rizst fasírttal, de ha kivis rizs almás husival a neve, igen. Nem szereti a halat, csak a hekkhusit, és még sorolhatnám…”
Alexandra
„Az enyém 5 éves, de ami nem chicken nuggets, mac and cheese vagy sült krumpli, azt nem eszi meg. Az indok pedig az, hogy az nem chicken nuggets, mac and cheese vagy sült krumpli… Falnak megyek tőle.”
Anita
„– Anya, te mit eszel?
– Avokádókrémet.
– Fúj, az nem finom!
– Nem is ettél még, honnan tudod, hogy nem jó? Kóstold meg! – Megkóstolja.
– Ez finom!
– Na ugye! Kérsz?
– Nem.
– De azt mondtad, ízlik, miért nem eszel velem?
– Mert zöld…”
Orsolya
„Összeségében szerencsénk van, mert jó evő. Imádja a tésztát: üresen. A kukoricát: lábasból, kanalazva. Ma azt újságolta, hogy meg kell enni a zöldséget, mert attól lehet nagyra nőni, és ő vezetni akarja a kocsit, úgyhogy megette a brokkolit az oviban. (Amit az oviban hall, az nyilván szentírás. Sose hallottam vissza tőle ilyen vehemenciával a saját »intelmeimet«. De semmit. Már kétségeim vannak, hogy egyáltalán hall-e tőlem bármi fontosat.)”
Zsuzsanna
„Miért nem eszed meg a zöldséglevest? »Mert nem szeretem a leves ízét meg az egészséges dolgokat, de a répát azért megeszem, ha muszáj.« (Csak nem ette meg.)”
Laura
„A spenótos tészta túl zöld (2 éves), a gyümölcsleves csíp, a töltött káposztát nem szereti, mert be van takarva.”
Judith
„Velem szenteste közölte a 8 évesem:
– Nem azért, de a suliban finomabb a rántott hús.
– Talán azért, mert ez nem hús, hanem hal.
– Ja, akkor nem szeretem.”
Tímea
„Én amúgy szeretem a lecsót, csak a paprikát meg a paradicsomot nem szeretem benne.”
Andrea
„Rizses hús.
– Miért nem fehér a rizs? Ezt nem kérem. Legyen külön a husi és a fehér rizs, az úgy olyan finom!”
Eszter
„– Anya, csinálsz rántottát? De tojás ne legyen benne!
– Nincs, életem, nincs benne.”
Szilvia
„– Izus, miért nem eszed meg a husit?
– Mert idős vagyok…” (2,5 éves)
Aranka
