Imádok főzni. Általában. Leginkább akkor, amikor van két szabad órám magamban, gyerekek nélkül. De vajon ki az az őrült anya, aki a két gyerekmentes szabad óráját – már ha van ilyen egyáltalán – főzésre használja? Szóval jobb híján inkább az extra gyors, megúszós kajákat választom. Hétről hétre. Sőt, mióta gyerekeim vannak – immár öten –, olyan megúszós kajákat fejlesztettem ki, amik ugyanazokból az alapanyagokból állnak, és legalább három napra tudok ebédet főzni.
Alapanyagok
Egy gyorsan finomat főzni akaró anyukának kamrájában és hűtőjében mindig legyen tejszín, paradicsomszósz, kukoricakonzerv, csirkemell, tészta, rizs, darált hús. Ezek a legtöbbször nyerők, ráadásul könnyen variálhatók. Megjegyzem, én magam sokkal jobban szeretem a csirkecombot, mint a -mellet, szóval a hozzám hasonló megátalkodottak nyugodtan főzzenek combból. A filézett csirkecombról még a finnyásabb gyermekek sem tudják teljes bizonyossággal megállapítani, hogy pontosan micsoda. Ráadásul iszonyú egyszerű vele dolgozni.
TIPP: egy időben mindenhez főzőtejszínt használtam. Amíg rá nem jöttem, hogy a habtejszín sokkal finomabb, és kevesebb hozzáadott adalékanyag van benne. Főzésre pedig pont ugyanolyan jó, mint a másik változat.
Frissen a fagyasztóba!
Mindig nagyobb adag csirkemellet vásárolok egyszerre, és még aznap különböző méretűre vagdalva, különböző adagokban beteszem a mélyhűtőbe. Jó esetben. Rossz esetben csak másnap jut eszembe a hűtőben elfekvő két kiló csirkemell, amit este 11-kor halk káromkodások közepette – „Minek vettem ennyit!” – vagdalok fel, és teszek a mélyhűtőbe. Ennél rosszabb eset csak egyszer volt, amikor még ennél is később jutott eszembe a hús. A kutya nagyon örült neki…
Nagyobb adagok
Amikor nekilátok főzni, egyes alapanyagokból mindig egy picivel többet veszek elő, picivel nagyobb kiszerelést bontok ki. Legyen az csirkemell, darált hús vagy éppen valamilyen konzerv. A darált húst szoktam úgy készíteni, hogy dupla adagot pirítok meg belőle hagymán, egyik feléből bolognai lesz, a másikból pedig rakott valami. Ha nekilátok hagymát darabolni, biztos, hogy abból is többet készítek elő, a maradékot visszateszem a hűtőbe, és másnap gyorsabban fel tudom használni. Ha például pogácsát készítek, a kenésből megmaradt tojás jó lesz a levesbe nokedlinek.
A példákat sokáig lehetne sorolni. De lássunk egy ilyen konkrét menüsort, amikor az egyik ételből következik a másik.
Egy ételből még több
A felkockázott csirkemell a barátunk. Általában előző este gondolom ki, hogy mit készítek belőle, előveszem a mélyhűtőből, reggelre kiolvad, és máris készülhet például tejszínes kukoricás csirkemell, mondjuk, pennetésztával. Amíg az aznapi ebéd fő, addig egy kis adag hús lecsippentésével, a maradék tejszín felhasználásával, borsó, krumpli és zöldbab hozzáadásával a következő napi tárkonyos csirkeraguleves is elkészül.
Ha maradt másnapra a kukoricakonzervből, akkor készüljön kukoricás rizs, azt minden gyerek szereti. (Azt hiszem. Legalábbis az enyéim imádják.)
Barátunk, a sütőzacskó
Kedves háziasszonyok, ismételjétek utánam: a sütőzacskó is a barátunk! Beledobáljuk az előzőleg fűszerekkel bedörzsölt csirkecombokat, egy kis paradicsomot, hagymát ízesítésképpen, és mehet a sütőbe. Legközelebb csak akkor kell vele foglalkoznunk, mikor kivesszük. Ha pedig még mindig maradt a kukoricából, akkor viszonylag kis mennyiségből is finom kukorica-krémlevest lehet főzni. Ez a leves is ugyanúgy készül, mint bármelyik krémleves: feltesszük főni, egy kis krumpli sűríti, só, bors, szerecsendió mehet bele. Amikor a krumpli megfőtt, összeturmixoljuk, mehet rá a tejszín, összerottyantom, és kész is. Levesgyöngy, reszelt sajt is illik bele, ki melyiket szereti.
Ha pedig maradt még harmadnapra a kukoricás rizsből, egy kis darált hússal és nagyjából bármilyen zöldséggel készülhet belőle valamilyen rakott cucc. Hagymán megpirítjuk a darált húst, egy tepsibe rétegezzük a rizzsel, és teszünk közé, mondjuk, cukkinit, káposztát, kelkáposztát, padlizsánt, tököt, de ha semmi extra nincs otthon, akkor még akár paradicsomot, paprikát is. (Az finom, lecsós ízt kölcsönöz neki.) Tetejére tejföl, sajt, és kész is. (Ha a darált húsból félreteszünk egy kis adagot harmadik nap, akkor abból jöhet másnapra a bolognai, és így tovább. A láncot sokáig lehet folytatni.)
Leírni hosszabb, mint megcsinálni
Kivéve persze akkor, hogy ha a munkafolyamatok közben egyéb teendőink is akadnak. Mint például: Barbie-öltöztetés fel-le, kb. tizenötször, almaléfeltörlés a kanapéról, orrfújás percenként, egymás haját tépő kiskorúak szétválasztása, mesekönyv silabizálása fejjel lefelé, kevergetés közben, fenéktörlés, hajbefonás és még sorolhatnám.
Aranyszabály
Gyakorló anyukák biztosan tisztában vannak vele, de nem lehet elégszer hangsúlyozni. Működő tűzhelyen ételt hagyni tilos! Főztem én már szenes tésztát úgy, hogy kiszaladtunk a kapuba kukásautót nézni, aztán hirtelen ötlettől vezérelve végigkísértük a nagyjából 1 kilométer hosszú utcánkon. Néhány nappal ezelőtt pedig egy mesekönyvvel megspékelt kakilás nyúlt hosszabbra a tervezettnél, aminek az éppen piruló hagyma látta kárát. Na meg a csuklóm, amit a tűzhelyről hirtelenjében lekapott, kifröccsenő forró olaj égetett meg…
Egy szó, mint száz, főzzünk gyorsan, néhány alapanyagból változatosat! (Mert mi, anyukák mindannyian varázslók vagyunk.) A szilvás gombócot, a ropogós csülköt és barátait pedig hagyjuk meg azokra a hétvégékre, amikor apa egész délelőtt játszótérre viszi a gyerekeket. Vagy ezeket bízzuk inkább a nagymamára!
Kissné Lukasik Zsófia
Fotók: pixabay.hu, latinamommeals.com
Kattints a Podcast hallgatásához!
