A gyermekek fejlődésével foglalkozó szakemberek régóta vizsgálják, hogyan alakul ki a kicsikben a valóságérzékelés. Egy 2014-ben a Cognitive Science folyóiratban megjelent tanulmány arra világított rá, hogy a vallásos környezetben nevelkedő gyermekek szignifikánsan nehezebben különítik el a valós és a kitalált karaktereket, mint nem vallásos társaik.
A kutatások háttere
A vizsgálatok során a gyermekeknek történeteket mutattak be. A vallásos hátterű gyermekek a vallási alakokat valósnak azonosították, ugyanakkor nehézségeik adódtak a kitalált szereplők felismerésével is. A Harris és Koenig (2006) által végzett kutatás szerint a gyermekek természetüknél fogva hajlamosak a bizalomra, és a bizonyítékok helyett gyakran a felnőttek állításaira támaszkodnak, ami túlélési szempontból adaptív, ugyanakkor sebezhetővé is teszi őket. A Corriveau, Chen és Harris (2015) által végzett vizsgálat megerősítette, hogy az 5-6 éves, vallásos iskolába járó gyermekek hajlamosabbak voltak mind a vallási, mind a kitalált történetek szereplőit valósnak ítélni, szemben a világi iskolákba járó társaikkal.
A gondolkodásmód fejlesztése
A szakértők szerint a jelenség hátterében az áll, hogy a gyermekek megtanulják: az igazság tekintélyből és ismétlésből származik, nem pedig bizonyítékokból. A kritikus gondolkodás fejlesztése érdekében a szakemberek azt javasolják a szülőknek, hogy a hit alapú válaszok helyett ösztönözzék a gyermekeket a kérdezésre és a közös kutatásra. A pedagógusok számára fontos lehet az ismeretelmélet korai oktatása, ahol a gyermekek megtanulhatják a különbséget az állítás, a hit és a bizonyíték között, a vallást pedig irodalmi és kulturális kontextusban kezelhetik.
