Egy nő sem tud igazán felkészülni arra, hogy milyen változásokat tartogat neki a leánykortól anyaságig tartó út, mindaddig, amíg ezt a saját bőrén meg nem tapasztalja.
Az életed szinte minden része megváltozik, ahogy próbálsz alkalmazkodni az új szerepedhez, azonban gyermekvállalás előtt valószínűleg egy nő sem gondol arra, hogy az anyává válás újradefiniálja szexualitásukat. Valószínűleg azért, mert nem sűrűn beszélünk erről nyíltan. Az egyetlen dolog, amiről szó esik a témában, az az, hogy mikor lehet újra szeretkezni szülés után. Azonban egy anya szexualitása sokkal sokoldalúbb és részletesebb beszélgetést igényel.
Számos olyan tényező van, amelyek miatt az újdonsült anyák elválasztva érezhetik magukat a szexualitásuktól, ilyen például a hormonok eltolódása, az alváshiány, a szorongás, a traumatikus vagy megzavaró szülési tapasztalatok, valamint a szülés utáni „új” testük elfogadása. Nem is beszélve a nők szexualitását átívelő kulturális megbélyegzésről, miután anyukává válnak. A babák szeretkezés során fogannak, és amint a nemzés folyamata beteljesül, elvárják a nőktől, hogy elvessék előző énjük eme lényeges részét.
Dr. Marlene Ehrler természetgyógyász-szakorvos és a Motherhood Medicine alapítója aktívan dolgozik azért, hogy lerombolja azt az elnyomó narratívát, miszerint az anyaság és a szexualitás kizárja egymást. Rendkívüli munkája segít az anyukáknak kapcsolatba kerülni érzékiségükkel, amely létfontosságú része az egészségnek és a teljességnek.
Gyakran nem esik szó egy nő szülés utáni szexuális és érzéki változásairól. Hogyan segíthetne ennek megértésében a párbeszéd kialakítása?
Általában ezzel a kérdéssel kezdődik: Mit jelent számodra anyának lenni? Sokszor elég egyhangú a válasz: gondozó, otthonteremtő, egy nő, akinek az élete a gyermekei körül forog. Miért ilyen egysíkúak és passzívak az ötleteink az anyaságról? Szexelned kell, hogy anya lehess, szóval miért ne lehetnének az anyák szexuális lények?
A legalapvetőbb kezdési pont annak a vizsgálata, hogy miért gondolkodunk úgy, ahogy. Ez a belső utazás gyakran sok kérdést vet fel, és segít abban, hogy ne csak magunkkal, de más nőkkel is párbeszédet alakítsunk ki. Történeteink megosztása nem csupán önmagunknak, hanem minden anyukának segíthet normalizálni tapasztalataikat.
Kultúránk nem ünnepli az anyukák sokoldalú identitását. Hogyan befolyásolja neveltetésünket a mélyen gyökerező gondolat a szexualitásról az anyaságban?
Ha figyelembe vesszük azt a nyitott, érzéki energiát, amely a terhesség és anyaság során lép fel, majd összehasonlítjuk a társadalom hagyományos anyai elvárásaival, pusztító lehet az ellentét. Adjuk utána hozzá a társadalom által felépített kapcsolati elvárásokat, és szinte elviselhetetlen lesz a megítélés.
Gondolj egy egyedülálló anyukára, akinek házasságon kívül született gyermeke. Mi az első benyomásod az érzékiségéről? Talán „kockázatos”? Gondolj egy anyára, aki már 4 éve házas, és nemrég lett babája. Mit gondolsz az ő érzékiségéről? Talán „prűd”? Mi történik akkor, ha azt mondom, hogy ez az egyedülálló anyuka űrmérnök a NASA-nál, a házas asszony pedig munkanélküli? Változott a benyomásod? Miért?
A neveltetésünk miatt.
Egy kötött lencsén keresztül látjuk a világot, amit a szüleink, a közösségünk, a társadalom, a média, a kapcsolatok, a vallás, az iskola és a megélt tapasztalataink formáltak. A szex, a szexualitás és az érzékiség mindenkinek mást jelent, és ítéletet hozunk egy nő saját szexualitásának kifejezéséről a körülményei alapján. Valami oknál fogva az anyukák szexualitása tabutéma, és úgy tűnik, hogy nyilvános „hely” a megítélésre.
Az új anyukák gyakran aggódnak csökkent libidójuk miatt. Van bármi, ami normalizálja ezt a témát, és támogatja azokat a nőket, akik ezen mennek keresztül?
A nők naponta tízszer annyi oxitocint (szeretethormont) termelnek, mint a férfiak. Szülés után hónapokig (vagy akár évekig) úszunk ebben az oxitocintengerben. Oxitocinhullámokat kapunk attól, hogy szoptatunk, sírni halljuk a babánkat, amikor puszit adunk neki, vagy megszagoljuk, de akkor is, amikor ránézünk. A férfiak oxitocinszintje csak az orgazmus pillanatában közelíti meg a miénket. A baba után a férfiak még mindig keresik a kapcsolatot és az intimitást, mivel egyedül abban a pillanatban érik el a hormonális egyensúlyt. Viszont szülés után biológiai szinten az anyukák hormonálisan elégedettek.
Vegyünk egy anyukát, aki valószínűleg kényelmetlenül érzi magát az új testében, oxitocintengerben úszik, viszont nagy eséllyel fölöttébb stresszes. A stresszhormonok kiirtanak minden maradék libidót. Ez a szex iránti vágy csökkentésének tökéletes képlete. Adjunk hozzá egy ugyanannyira stresszes partnert, aki az oxitocintenger helyett belefullad a tesztoszteronba (az agresszív és védelmező hormonba). Minden alkalommal, amikor a baba felsír, az apán végigmegy egy tesztoszteronhullám (oxitocin helyett), ami biológiailag érthető, mivel meg kell védenie a babát a veszélyektől és a betolakodóktól. Tegyük ezeket a szülőket egy hálószobába: az anyuka tele lesz oxitocinnal, és stresszel a babára gondolva, az apuka viszont alig tud kilépni a tesztoszterontengerből. Ez a katasztrófa receptje, és a természet humorának egyik legnagyobb példája.
De megnyugodhatunk, ez valójában a természet intelligens dizájnja: a magas szintű oxitocin az anyákban és tesztoszteron az apákban segít megtartani a figyelmet a baba gondozásában és túlélésének biztosításában. Továbbá a csökkent libidó segít megakadályozni egy újabb, korai terhességet, amely veszélyeztetné a fajunk következő generációjának életképességét és túlélését.
Bravó, természet!
Forrás: ohbabynutrition.com
