Emlékeztek még Ágensre, vagyis Zinára, a bikali kurtizánra? Az igéző nőre, akinek előadásai után százak térnek haza kurtizándiplomával a zsebükben? Megígértük, folytatjuk hát a történetét: ezúttal arról mesél, hogy mit lehet tanulni tőle, és mi is az a titokzatosan csengő, minden fantáziát megmozdító kurtizánképzés.
Anyamagazin: A kurtizánképzés hallatán sokan felkapják a fejüket. Mit is jelent ez pontosan?
Gyimesi Ágens: A Kurtizánképző előadás egy interaktív párkapcsolati stand up comedy, egy felszabadult játék, a megfigyeléseim végeredménye. Több mint 800 előadásom volt belőle, ami számomra felbecsülhetetlen értékű tapasztalat és út.
A.: Mit tanulhatnak itt a résztvevők?
Gy. Á.: Aki részese volt a darabnak, azt mondja, hogy elősegíti a két nem közötti megértést. Arról is beszámolnak, hogy a bennem lévő végtelen szabadság képes megnyitni őket. Az előadás azt tudatosítja az ott levőkben, hogy egy kapcsolat, a házasság kemény meló, rengeteget kell közösen dolgozni rajta, hogy olyan legyen, amilyennek szeretnénk, hogy legyen. Egyébként sosem olyan, hiszen folytonos változásban van. Hogy ne csak párhuzamos életet élj valaki mellett, értened kell a párod motivációit is. Ebben segít a Kurtizánképző és az Úr-kurzus is, amely a férfiaknak mutatja be a nők titokzatos világát. (nevet)
A.: És mi a titok?
Gy. Á.: A valódi társi viszony feltételezi az igazmondást, ami rohadt nehéz. Pláne 10–20–30 év után. Ahhoz, hogy izgalmas és élő legyen a nexus, muszáj őszintének lennünk, ugyanis csak akkor lesz „kaland a lét”. Ebben egész egyszerűen nem lehet egyik nap olyan, mint a másik, mert mindig történik valami. Ha hagyjuk, hogy ne történjen, ha elzárjuk a másik elől a valót, azaz azt, amiben valójában vagyunk, akkor beáll egy biztonsági állapot, de az egy idő után bedarálja a lelket. Szerintem hiba, ha egy házasságot vagy egy kapcsolatot a „biztonság” illúziójára építünk.
A.: Ezt hogy érted?
Gy. Á.: Nincs állandó, újra és újra fel kell építeni a nexust, hogy az meleg, értő, segítő és elfogadó legyen. S ezt csak a sűrű, időnként letaglózó igazsággal lehet. Ami persze ugyanakkor megejtő és gyönyörű is (lehet). Az édelgés, a papás-mamás játék sehova nem visz. A cinkosság, a barátság, igen. Ha nem te vagy a párod barátja (is), szerintem akkor nem érdemes vele lenned. Ha kijátsszátok egymást, ha képes vagy a háta mögött panaszkodni róla, aztán vele nem rendezni a problémát, akkor sem.
Kockázatot vállalva beszélgetni kell mindenről, a kínos, az elhallgatni való dolgokról is. Kizárólag ilyen erős létélményekből következhet egy hosszú távon erős kötést és szeretetet eredményező kapcsolat. A Kurtizánképző erről is szól. Természetesen az együttélést kiválóan működtetik az élethazugságok is, de abból csak az összeomláshoz, a betegségekhez vezet az út. Egyszer ki fog jönni belőled, ha hazudsz. Tuti, s akkor az isten sem állíthatja meg az áradást, ami zúzni és rombolni fog.
Diplomát ad
A világon egyedülálló, (kurtizán)képzés kultúrtörténeti szakirányú végzettséget, kurtizándiplomát ad. A diplomához tartozó alaptanterv része az érzékiség kultúrtörténeti feldolgozása, a férfigondolkodás mibenlétének vizsgálata és irányai, a jó kurtizán feladatai, de megtudhatjuk azt is, hogy hány éves a férfi – mindezt Ágens lenyűgöző tolmácsolásában, humorral és önreflexióval.
A.: Hogy éred el, hogy „veled menjenek” a nézők?
Gy. Á.: Én humorral és öniróniával dolgozom. Úgy üt be az „anyag”, hogy észre sem veszik, kacagnak, majd megáll a levegő. Az évek alatt megtanultam, hogy meddig mehetek el (gyakorlatilag bármeddig), mit bírnak el (mindent), a végsőkig feszítem a határt, de soha nem lépem át. Időnként provokálnom kell, hogy valami végre kibukjon, a legkeményebb témákról is tudunk beszélni, majd csönd lesz, létrejön egy közös pillanat, a megértés pillanata. Ez csodálatos.
A.: Volt, hogy valakit felbőszítettél az előadásodon?
Gy. Á.: Archetípusokkal dolgozom, megnevezem őket, akár az agressziót is, amely irritáló is lehet, volt már, hogy azt éreztem, hogy itt a vége, valaki odacsap, de megsimogattam, és megnyugodott. Megszületett benne egy másik világ. Én ezt tudom. Azóta már kétszer volt előadáson…
A.: Hogy dolgoztad ki a „módszered”?
Gy. Á.: Eleinte a művészet- és irodalomtörténetből indultam ki, aztán lassan áttértem a leglényegibb párkapcsolati problémákra. Ha felmerül egy téma, mivel a törzsanyagon túl az előadás rengeteg improvizációra épül, arra megyek tovább, amerre húz az aznapi közönség, ad hoc, azonnali reakciót kívánnak. Valamint az engem éppen foglalkoztató dilemmák is belekerülnek. Emiatt vannak, akik már negyvenszer látták a Kurtizánképzőt, de a „visszatérők” átlag 10-15-ször biztos ültek velem szemben.
Mindig más, mondják, és azt is, hogy ezt látnia kell minden nőnek, de férfinak is. Kiderült, hogy bizonyos párkapcsolati helyzetekben nagyon hasonlítunk egymásra, mindegy, hogy a társadalom mely rétegéből érkezett, értelmiségi vagy kétkezi munkás, katolikus vagy buddhista, nő vagy férfi, fiatal vagy öreg, jobboldali vagy baloldali meggyőződésű ül a nézőtéren, minden közegben működik az előadás. Egylényegűvé válnak az emberek. És ez adomány.
Folytatjuk: a következő részből kiderül, Ágens hogyan segít az anyáknak.
A cikk előző részét itt találod.
Szalay Veronika
Kattints a Podcast hallgatásához!
