web analytics

Válassza az Oldal lehetőséget

„Sírva könyörögtem a szexért” – Johanna megrázó vallomása a váláshoz vezető útról

„Sírva könyörögtem a szexért” – Johanna megrázó vallomása a váláshoz vezető útról

Johanna egy reggel arra ébredt, hogy nem kap levegőt. Fuldokolni kezdett egy elvárt érzéstől. A férjétől, aki hálát követelt, amiért dolgozik, de a feleségét már meg sem érinti, aki már csak aludni, „fingani és böfögni” járt haza – így emlékszik vissza a cikk szerzője. Páratlanul őszinte írás egy megalázó végkifejletről és a talpraállásról.

Elvált.
Egyedülálló.
Kéthetente anya.
(Kéthetente meg hullára dolgozza magát, de ezt persze csak én tudom.)
Ja, és kefél.
Összevissza.
Micsoda nő!

Hallatlan!

Szinte hallom, ahogy a fejekben levő légüres térben konganak ezek a mondatfoszlányok.
A tökéletes anya soha nem tesz ilyet!
Nem.
A tökéletes anya mindent megtesz a családjáért. A gyermekeiért.
A tökéletes anya háttérbe szorítja önmagát.

Én nem vagyok tökéletes anya.

Már nem.
Nem bírtam.
Elcsúsztam azon a láthatatlan jégen, amit házasságnak hívnak.
Sokat gondolkodtam rajta. Éveket.

Ő hazajön, bevágja magát a gép elé és kuss legyen. Kuss! – az utóbbi években ez volt a nevem. Kuss, mert ő egész nap dolgozott. Mert fáj a feje, mert ö keresi a több pénzt, a családjáért dolgozik, értünk él, mi vagyunk a mindene.

Milliószor hallottam ezt. Hogy hálásnak kellene lennem, bezzeg más feleségek, bezzeg más férjek…

Hálás is voltam. Évekig mosolyogva vártam haza, kitakarítva, megfőzve a vacsora, kedvenc sütit sütve, kimosott és vasalt ruhával a szekrényben. Közben dolgoztam, néha éjszakába is. Közben tanultam, a nyelvet először, majd szakmát és újabb szakmát, hogy az immáron két kisgyerek mellett – akik között csupán másfél év van – ne kelljen éjjelbe és hétvégén dolgozni. Hiszen a nulláról, külföldön kezdtem új életet.

Idegen nyelven főiskolát végeztem, diplomamunkát írtam, dolgoztam, háztartást vezettem, gyerekekkel voltam. Mindezt szinte egyidőben.
És közben végtelenül hálás voltam.
Hogy ö értünk dolgozik. Értünk nincs otthon. Később már ünnepeken és hétvégén sem.
Hálás voltam, hogy esténként nem zaklat a szexért, miután élőhalottként beestem az ágyba szoptatás után.

De most hazudok. Ezért nem voltam hálás. Nagyon hiányzott.

Az ölelése, a szex, a segítsége, az, hogy megbecsülje a munkám és ne sáros cipőben vágtasson vissza a lakásba, mert itt felejtett valamit és, ja, úgyis felmosórongy van a kezemben, majd újra feltörlöm, ezért nem fogja levenni a cipőjét…

Most röhögök.
Olyan rohadt sablonos!
Hogy a házasságok nyomorult kliséken csúsznak el.
Nem mos, nem segít, nincs szex, nem játszik a gyerekkel és éjjel fel van háborodva, ha oldalba rúgom, hogy menjen már a másik üvöltő gyerekhez, mert szoptatom a kicsit.
„Ja, ő nem hallotta. Majd abbahagyja.”

Hogyan és miért lesz a kezdetben minta apából és minta férjből nemtörődöm bunkó?
Miért lesznek a feleségek a második gyerek után sárkányok?!
Nem tudom.
Csak azt tudom, hogy felébredtem egy februári reggelen és nem kaptam levegőt.
Fuldokoltam.
Addigra már mindenféle testi panaszom is volt. Voltam koponya CT-n is. Nem találtak semmit.
Aztán eszembe jutott a kisebbik gyermekem kérdése az egyik esti összebújáskor.
„Anya! Apa velünk lakik még?”

És nem tudtam válaszolni.

Válás, Elvált nő

A gyerek akkor már több hete nem látta az apját. Éjjel jött, befingott, felhorkolt, majd hajnalban elment.
Értünk dolgozott.
És hálásnak kellett volna lennem.
De nem tudtam.

Csak azt tudtam, hogy nem bírom tovább.
Nem bírom tovább a magányt, a számkivetettséget, a gyerekek-munka-tanulás (igen, újabb tovabbképzés, hogy kicsit több legyen a fizetésem)-háztartás négyszögét.

Belefulladok.

És ha én belefulladok, ha anya feladja, akkor vége.
Akkor mi lesz a gyerekeimmel?! Ki és hogyan fogja felnevelni? Ő?! Hiszen azt sem tudja melyik mit szeret enni, mi a kedvenc esti meséje!
Nem. Anyának élnie kell.
Ahhoz pedig nyugalom kell és érintés.
Tudtad, hogy az érintéshiányba belehal a lélek? Én átéltem.
Kellett egy másfajta magány. Ahol visszatalálhatok ahhoz a nőhöz, akit elvesztettem.

Sápadt arc fogadta, hogy válni akarok.
Persze. Hálásnak kellene lennem.
De nem tudtam.

Mert addigra már tudtam, hogy a főnöki pozícióval nem csak több pénz, hanem fiatal szerető és egyéb dolgok is jártak. Ráadásul több éve, a hátam mögött. És persze én marha, szolgalelkű, szeretet és ölelés reményében megalázkodó asszonyállat még hálás is voltam. (Ja, azt mondtam, hogy sírva könyörögtem a szexért? Hogy felszopónöként próbáltam az utolsó pár évben magamba csalogatni? És még elhittem, hogy szegénynek alig 40 évesen a prosztatájával van gond. Ugye mekkora marha voltam? Szerintem is. Megalázó és nevetséges.)

Hiszen értünk dolgozik, értünk nincs otthon, ezért megy a szeretőjéhez karácsonyi ebédet megszakítva – mert akkor is be kellett menni dolgozni.

Fontos ember volt.
Én meg egy senki.
Egy anya, aki a családjáért élt.
És majdnem belehalt.

Most szabad vagyok.

Kéthetente magamhoz ölelem a gyermekeimet, idegbaj nélkül, és kiegyensúlyozottan vagyok velük. A dolgok ott vannak, ahova tettem, a gyerekek rendszeretőek, segítőkészek és nagyon szeretem őket. Az apjukhoz menetelkor pedig már előző naptól hallom a kántálást, hogy nem akarnak apához menni, mert ö csak a barátnőjével foglalkozik és mindig a csaj gyerekének ad igazat, sosem játszik velük stb.

Fáj.
Rettenetesen fáj a nélkülük eltöltött hét.
Szeretethiányom van. És lelkiismeretfurdalásom.
Amiért képtelen voltam megadni nekik azt, hogy a szüleik mellett, családban nőjjenek fel. Lelkiismeretfurdalásom van, hogy nem tudok, tudtam tökéletes anya és feleség lenni a külvilág szemében.
Ja, nem. Ez utóbbi egyáltalán nem érdekel. A Mások és az ő véleményük.

40 éves múltam.
Kemény életem volt. Csak én tudom, mennyire kemény.
És nem látszik rajtam.
Nem is kell. Ez csak nekem fontos. A fejlődésemhez. Hogy az lehessek, aki akarok lenni.
És ne az, akit más akar faragni belőlem.
Hát ezért. Ezért is lett vége a majd 15 éves házasságomnak.
És nem bánom.
Nem bánom, hogy nem vagyok tökéletes anya.

Tökéletlen vagyok.
Egyedülálló.
A szó mindenféle értelmében.

Korábban elmeséltem milyen szexuális élményeim voltak, elolvashatod itt és itt.

Képek forrása: Unsplash

A cikk tartalma a szerző véleménye.

Üdv

Jelenleg 7 ember olvassa a cikkeinket veled együtt.

Hirdetés

Közösség

Örökbe Fogadok Egy Ovit

A HŐSANYA rovat jószolgálati tevékenységével most Te is lehetsz egy halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) óvoda örökbefogadója. Tudj meg többet erről a kezdeményezésről!

Tovább »

Partnereink

szövegírót keresek

örökbe fogadok egy ovit

Hirdetés